Mivel a múlt hétfői beszámolóval még tartozom - ezt most pótolom ;)
A jeles nap alkalmából jó sokáig sikerült aludni - bár ez kevésbé volt az én ráncfeltöltő pihenésem, mint az, hogy Arlo kelt nehezen. Az szülinapi ajándék egyik része a villásreggeli volt - a La Petite Provance nevű helyen - ahol olyan croissant-okat csinálnak (sima vajastól kezdve a mindenféle töltött péksütikig), hogy az már bűn. Bár mi most inkább a kiadósabb verziót választottuk: pesto-s paradicsom, két buggyantott tojással, pirított krumpli meg sütőtök, hozzá egy vajas croissant... Ezek után legközelebb este 9kor tudtam evésre akárcsak csak gondolni is. A nap további része (a kajának köszönhetően is) inkább lustán telt - az igazi ajándék ugyanis jobb időt kívánt. Este a rend kedvéért még elmentünk pizzázni - bár ez is egy menőbb étterem, de 9 után kedvezményesen lehet rendelni, és eszméletlen finom a sima margarita pizza, házi mozzarellával.
Szóval a tényleges ajándékot végül időjárás függvényében szerdán kaptam meg, Ő volt az :

Elmo

Maga az ajándék 1,5 órás tereplovaglás volt, Portlandtől kb. 40 percre. Amúgy a vidék eszméletlen, hosszú kilométereken keresztül egymást követik a különböző lovasiskolák meg istállók, az út mentén mindenfelé karámok, legelő lovak, néhol tehenek (meg egy miniszamár) - egy álom (:
Szóval az úriember a képen Elmo, ő lett az alkalmi partnerem. A lovardában egy nagyon kedves nő fogadott, egy rövid intró után elmondta, hogy neki 4 lova van, ő jön ki majd velem terepre az egyik fiatalabb lovával, aki csak 23 éves. Mint kiderült, Elmo meg 31 (!!!) - bár én kb 15-nek tippeltem... Úgyhogy reszkess Dodó, lehet lesz még nyereg a hátadon!. De elképesztő - otthon sokszor már a 10 éves lovak is sokkal leharcoltabbnak tűnnek (persze lehet ez is csak egy üdítő kivétel itt). De azon legalább jót derültem, hogy pont egyidősek vagyunk a derék hátassal.
Ami még mókás volt a dologban, hogy a hölgy elmondása szerint ők inkább egy western farm, tehát angol nyerget ne is nagyon keressek, úgyhogy csuhajja, irány a vadnyugat. Amúgy a nyereg nem volt kényelmetlen, de nagyon esetlennek tűnt - kb mintha kanapét szerelnének a ló hátára. Biztos meg kell szokni..

'Talpunk alatt fütyül a szél'

A stílus maga meg homlokegyenest ellenkező, kicsit fura volt pont az ellentétét csinálni annak, amit eddig megszoktam (meg például inkább csak hanggal kommunikálni a lóval). A terepen sajna csak lépésben tudtunk menni, elég sáros-köves volt az ösvény, viszont felejthetetlen a élmény több 10 méter magas fenyőfák között lovagolni. A tréner elmondása szerint nyáron le lehet menni a völgybe, akár egész napos túrákra is, ugyanis max fakitermelésre használják az erdőt.
Elmo amúgy nagyon jól viselkedett, az erdőben szerintem ágyúval se lehetett volna kirobbantani a nyugalmából. Viszont mikor visszamentünk kicsit mozogni a fedett lovardába, egyből megélénkült, nem gondoltam volna, hogy ennyi lendület van benne :).
Szóval összevetve nagyon jó volt, és nagyon örültem a meglepetésnek és a friss lószagnak.
Indulás előtt még vele is haverkodtunk egy kicsit:

Zen

A hét többi része inkább csendes volt, voltunk mini-barnasör-fesztiválon (1-1 pohár erejéig), voltam jógázni, meg még kihasználtuk a filmfesztivál nyújtotta lehetőségeket: megnéztünk egy lengyel filmet a '81-'82-es ottani zavargásokról.
Remélem odahaza minden rendben van.