Jason, Arlo és jómagam |
az útitársunk |
híd a Coos öböl felett - átautóztunk rajta |
Ekkor már lassan esteledett, úgyhogy megálltunk az utolsó oregoni kempingben. Terv szerint itt szálltunk volna meg, egy jurtában - ami gyakorlatilag egy kerek, könnyűszerkezetes, ponyvás kis házacska, viszont meglepően jól felszerelt: fapadlós, van benne villany, fűtés, egy kinyitható kanapé és egy emeletes ágy, aminek az alja franciaágy méretű.. Persze ekkorra már az összeset kiadták.. B terv a legközelebbi és legolcsóbb motel volt - így a Kaliforniai határt átlépve Crescent City-ben szálltunk meg... A városból nem sokat láttunk, de Arlo szerint nem is érdemes, állítólag valamikor a '60-es évek közepén cunami súlytotta , és igen ipari jellegűen sikerült újjáépíteniük...
Másnap reggel korán, fél 7kor indultunk tovább, sejtettük, hogy hosszú lesz a nap (:
Rövid autózás után el is érkeztünk a híres kaliforniai vörösfenyők erdejébe... Elsőként muszáj volt megállnunk Paul Bunyan, a favágó és Babe, a kék ökör méretes szobránál - ők ketten valamiféle itteni népmesei legendák:
az amcsi Runcájsz (: |
'The Big Tree' |
csak a méretek miatt - én is ott állok mellette |
Innen alig mentünk tovább, amikoris megint megálltunk: jávorantilopok legeltek az út mellett..
A fenyőerdőt, majd Eureka városát magunk mögött hagyva már csak mezők és legelő tehenek voltak mindenfelé.. Itt úgy döntöttünk, hogy letérünk a 101-es útról, és teszünk egy kis kitérőt. Ferndale egy apró városka a semmi közepén, de a táblájuk szerint egy 'viktoriánus városka' - és valóban volt néhány nagyon csicsás épület..
Ferndale - az autóból fényképezve |
Ez a pont, a Mendocino fok Észak Amerika legnyugatibb pontja. Ide érkezve leginkább annak örültem, hogy egy kis időre vége a szerpentinnek, egyenes az út, és még ki is szálltunk egy kicsit az autóból...
az út mögöttünk |
kicsit szeles |
A kitérő után rövid időre visszatértünk a 101-es útra, ahol kihagytuk 'Bigfoot' (a legendás-rejtélyes nagylábú, emberszabású) megállót, megálltunk viszont Garberville közelében az egy darab rönkből kifaragott háznál ('One Log House'). Ez egy 1946-ban, egy darab 2100 éves vörösfenyő rönkjéből kifaragott funkcionális 'házikó'... (gondolom akkor még engedték kivágni, mostmár azt hiszem védik ezeket az idős fákat)
Innen egy rövid ideig továbbhaladtunk a 101-es úton, majd miután 'túl egyenesnek' találtuk, megint letértünk róla, az 1-es út felé véve az irányt, ami a part mentén egészen San Francisco-ig vezet. Ennek az útnak az első szakasza megint a már jól ismert erdei-hegyi szerpentin volt, de az partra, és az 1-es útra érve a látvány mindenért kárpótolt. Gonosz módon ilyenkor arra gondolok, hogy maximum évente 2szer van ilyen ragyogó idő, és többnyire szeles meg esős és ott van a cunamiveszély is...
Petrolia városában megálltunk tankolni - a városból kifele menet találkoztunk néhány őzzel - majd folytattuk az utat. Itt már egészen megváltozott a táj, kicsit déliesebb jellegű házak, kicsit több pálmafa (bár állítólag nem őshonosak), kicsit melegebb az idő, meg a hangulat is. Az út mentén végig legelők voltak - azon szórakoztunk, hogy valószínűleg ez a tehénmennyország, ahova tényleg csak az abszolút kiváltságosak kerülnek be. Az út még mindig viszonylag kanyargós volt, sebességkorlátozásokkal, úgyhogy elég lassan haladtunk. Még egyszer megálltunk pihenni - itt is csináltam pár fotót a növényzetről is :) (mint kiderült, a kála itt vadon nő a sziklás partokon...) Nem sokkal később jót derültünk, mikor az egyik kanyarban 3 elég buta arcú vadpulyka ténfergett az úton.. Aznap valaki tuti pulykát vacsorázott...
Ezen a ponton már mindenki gyomra ötszörösen megfordult, pedig még előttünk állt egy jó kis szakasz, közvetlenül a víz mentén.
A képek nem nagyon érzékeltetik, de volt egy-két elég félelmetes szakasz, ahol az út a sziklafalba vájva futott - balról meredeken fel, jobbról egyenesen le a több 10 méter mélybe... Itt már csak a statisztikákról beszéltünk, hogy vajon évente hányan nézik be a kanyart...
ez még egy kellemesebb szakasz |
A házat, ahol Michelle lakott könnyen megtaláltuk - plusz pont volt (amellett, hogy végre kiszállhattunk az autóból), hogy egy termő citromfa előtt parkoltunk le :D
a Golden Gate híd - sötétben, a mozgó autóból - sajna nem egy sikeres kép... |