Nah, elérkezett a blog tényleges megszületésének pillanata  -  ennek örömére (és a teljesség kedvéért) egy kis visszatekintés:

2013. január 12.

Üdvözlet mindenkinek 'TúlAzÓperenciáról' - sikeresen ideértem tegnap, az Amszterdami átszállás után röpke 10 óra alatt. Az út nyugis volt, csak 1-2 apró légörvénnyel, megnéztem kb 4 filmet, kb 2 óránként megetettek valamivel - én nem is értem, ki tud annyit enni, amikor a levegőben van az ember?? 

Viszont az ablaknál ültem, ami jó volt: láttam Grönlandot felülről  - pontosabban csak valamelyik partvidékét, azaz gyakorlatilag egy rakat szigetet a víz közepén.. Az óceán, meg Kanada nagy része felett éjszaka repültünk, viszont mire az északnyugati partvidék felé ért a gép, épp kelt fel a nap, ami nagyon szép volt - ill. a lehúzott sötétítő mögül frissen ébredve kitekintve egyúttal retinaégető.. 

Washington állam felett viszont már nagyon szép havas-fenyőerdős volt a táj, de a legszebb az volt, amikor a gép közvetlenül a St. Helens vulkán havas csúcsa felett repült, úgy, h egyszerre lehetett látni a Mount Hood és a Rainier hegyek havas csúcsát is - utóbbi azt hiszem a legnagyobb a környéken. 

Szóval ez közvetlen landolás előtt volt, Portlandbe érkezve pedig az evszaktol teljesen szokatlan módon Drei Wetter Taft - szikrázó napsütés, hatalmas, pamacsos bárányfelhők, szóval a frizurám végig tartott :)
Az útlevél-ellenőrzésnél minden ok volt, egy nagyon kedves nénit fogtam ki (pedig "krizsán-módra" végig azt vizionáltam az úton, hogy én leszek az a szerencsés, akit egyből visszafordítanak)..
A reptéren várt Arlo - majd megérkezett a limuzin egy külön sofőrrel. Ez gyakorlatilag Arlo ősrégi Fordja volt, szigszalaggal ráragasztva, h 'LIMO', a hátsó ülés egy kartonnal leválasztva a sofőrtől - aki Arlo lakótársa (Chester) volt, stílusosan bézs színű kordbársony öltönyben, cowboykalapban, westerncsizmában. Hazaérve a másik 2 lakótárs pedig isteni vacsit csinált, Arlo szülei meg küldtek egy hatalmas doboz csokit, és egy virágkosarat  -  teljesen meg voltam lepve, pedig amúgy se voltam nagyon észnél...