Újra itt...

Azt hiszem éppen 1 hónapja (jesszus, telik az idő...), hogy újra megérkeztem Portlandbe..  Már egy jó ideje fontolgatom, hogy végre újra nekiugrok a blognak, de hiába, no, jó munkához idő kell, meg képletesen szólva a malmaim továbbra is lassan őrölnek - így 30 felett gyanítom ez már nem is fog változni :)

A júli 25-i utazás igazából rendben zajlott, kivéve, hogy az amszterdami átszállásnál kicsit beparáztattak.. Tapasztalataim szerint itt mindig nyűgösebb a személyzet, Frankfurtban pl. senkit nem érdekelt, hogy hova megyek.. Az átszállásnál, a gépre való felszállás előtt mindig van egy mini-interjú a delikvenst átvilágítandó: hova megy, kihez, minek, mit csinál majd, stb, majd egy hipi-szupi fémdetektoros kapu, amivel szerintem még a belső szerveimet is látják, meg persze újra átnézik a kézipoggyászt is.. Az engem kikérdező ügynök valamiért veszélyesnek ítélt, vagy háromszor végigkérdezte, hogy kihez utazok, mi dolgom van, többször utánanézett az útlevelemnek, konzultált a kolleginával, mielőtt továbbengedett.. Persze én meg elkezdtem kombinálni, hogy biztos leadták a drótot, belépéskor kb majd kiszednek a sorból, külön kikérdeznek, stb  -  szóval a 13 órás repülőút ennek a jegyében telt...
A hab a tortán az volt, hogy leszállás után, mikor rám került a sor az útlevél-ellenőrzésnél, a hapsi, aki kikérdezett, gyakorlatilag meg se nézte az útlevelet... A kérdésére válaszolva, hogy mikorra van visszajegyem, meglepődöve lapozott bele az útlevélbe, hogy jaaaaaaa, van vízumom?!?!?! Majd azzal a lendülettel átírta a dátumot, októberről januárra...  No comment..

Amikor sikerült kikeveredni a közel egy órás procedúra után (lekeveredni a gépről, sorbanállni, megvárni a buszt, ami átvisz az érkezési terminálba, stb), Arlo már várt, persze volt nagy összeborulás.. Főleg mert megint az utolsók közt voltam, plusz őt is beparáztattam az amszterdami események miatt és már ő is összekombinált mindenfélét...
Most nem volt limuzinos fogadtatás (az a járgány már más életét veszélyezteti), helyette a Hyundai érkezett fogadásomra:

A képen szerencsére nem látszik milyen koszos..

Szemből

A cím is változott időközben, a fiúknak költözni kellet a májusban, mert a tulaj kirakta őket.. Mint később kiderült, a régi házat egy az egyben ledózerolták, és már áll helyette az új, ami kb 3szor akkora mint az előző.. Szóval az új palota néhány utcával még kijjebb van a belvárostól (az előző a 34. utcában volt, ez az 52.-ben), de még mindig teljesen jó helyen, ráadásul hatalmas hátsó kerttel..

Nappali I.

 A ház a szokásos itteni kialakítás szerint egy földszintből, meg alagsorból áll, ez itt is beépítésre került. A földszinten van egy nagy nappali, konyha (nem amerikai konyhás, hehe), 2 háló meg egy fürdő. Ezen a szinten lakik 2 srác (Chester és Nate, velük laktunk a másik házban is), illetve innen van egy feljáró a tetőtérre - ez úgy féligmeddig van beépítve.. Lakni nem alkalmas, viszont elvonulni, olvasgatni, zenélni, stb teljesen jó.. Persze majd amikor nem lesz napközben 32 fok...

Nappali II.

Konyha I.

A konyha amúgy rendben van, semmi extra, szokásos gigahűtő, óriástűzhely, meg mosogatógép, ami csak kicsit folyik.. Fiúkra jellemző, hogy a költözés során feltűnően kis számú pohár és tányér került a rezidenciára - azt már nem mertem megkérdezni, hogy ez a véletlen avagy egy szerencsétlen baleset műve-e.. De gyanítom csak nem volt kedvük egyesével az egészet inkább otthagyták a *csába... 

Konyha II.

Egyébként az itteni költözésről csak annyit, hogy ahogy elmesélték elég nehéz akár albérletet, akár vételre házat találni - még az eladó házak is (khhmmm, sokszor alsó hangon 4-500.000 USD, vagy több, persze környéktől, állapottól függ) hetek alatt elmennek. Az albi árak meg iszonyat magasak (ezért lakik sokszor még a tulaj is együtt valakivel, már ha nem családos). Ha az ember fia itt lakáshoz akar jutni, akkor kinézi az ingatlant (mondjuk hirdetésből), beszél a tulajjal, megadja az adatait, aki ennek alapján ellenőrzi a hitelképességét, hogy rendesen fizetett-e az előző hely(ek)en, van-e egyéb adóssága, stb, majd ha mindent rendben talál, akkor az ember elmehet élőben megnézni az ingatlant. Ha tetszik, a tulaj részéről is okés, nem volt esetleg más jelentkező aki szintén megfelelt és mondjuk egy szösszenetnyivel korábban jelentkezett a hirdetésre, akkor dombon a tanya - akarom mondani az albi -  és lehet szerződni. A kaució itt is kell (háziállat után extra 1-2száz dolcsi, hátha még az is tönkretesz vmit menetközben), viszont a bérleti szerződés nagyon határozottan védi a bérlő magánéletét: a tulaj előzetes bejelentés nélkül gyakorlatilag nem léphetne az ingatlan területére (ha meg még körül is akar nézni, v bemenni a házban, min. 24 órával korábban kéne szólnia). Ne, de erről csak zárójelben...

Az alagsorban (ahova mi is kerültünk), van egy közös mosókonyha rész, egy zuhanyzós fürdő, egy kisebb háló (itt lakik Pete, 3.éves medikus gyakornok) és a mi kis apartmanunk.. Ez a szoba hatalmas, tényleg egy külön lakrész: hely az ágynak, egy gardrób (ajtó nélkül), egy kis fülke/dolgozósarok, meg egy nappali-rész. Ja, meg van egy kandallónk is (fent, a nappaliban is):

Arlo dolgozik

Mini-nappali

Közvetlenül az ajtó mögé került az ágyunk - ill. még tárolóhelynek kicsit híján vagyunk, pedig nem nekem van több ruhám...

A házról azt hiszem ennyi, a kertben most sajnos inkább széna nő, mint fű, viszont a veteményesünk is gyalázatos.. Bár a paradicsomok egész szépen alakulnak, bár még mindig 2 hát míg egy szem beérik.. Pedig locsoljuk... De azért teszek pár képet..

E' itt a kert...

Az érkezésem után az első hét leginkább az akklimatizálódással telt, illetve augusztus elején már el is utaztunk kicsit kirándulni.. Arlo egyik gyerekkori barátja Depoe Bay-ben, egy óceánparti kisvárosban lakik (és tanít fizikát), és épp aug. elején utazott el a feleségével meg a két kislányával Bostonba 1,5 hétre, meglátogatni a szüleit.. Így ránk maradt a ház (amit éppen pár hónapja vásároltak) - meg az éhező aranyhalak, amiket meg kellett menteni a pusztulástól.. Erről viszont majd a következő alkalommal számolok be, főleg mert össze kell vakarnom a képeket hozzá :)