Mivel a múlt hétfői beszámolóval még tartozom - ezt most pótolom ;)
A jeles nap alkalmából jó sokáig sikerült aludni - bár ez kevésbé volt az én ráncfeltöltő pihenésem, mint az, hogy Arlo kelt nehezen. Az szülinapi ajándék egyik része a villásreggeli volt - a La Petite Provance nevű helyen - ahol olyan croissant-okat csinálnak (sima vajastól kezdve a mindenféle töltött péksütikig), hogy az már bűn. Bár mi most inkább a kiadósabb verziót választottuk: pesto-s paradicsom, két buggyantott tojással, pirított krumpli meg sütőtök, hozzá egy vajas croissant... Ezek után legközelebb este 9kor tudtam evésre akárcsak csak gondolni is. A nap további része (a kajának köszönhetően is) inkább lustán telt - az igazi ajándék ugyanis jobb időt kívánt. Este a rend kedvéért még elmentünk pizzázni - bár ez is egy menőbb étterem, de 9 után kedvezményesen lehet rendelni, és eszméletlen finom a sima margarita pizza, házi mozzarellával.
Szóval a tényleges ajándékot végül időjárás függvényében szerdán kaptam meg, Ő volt az :

Elmo

Maga az ajándék 1,5 órás tereplovaglás volt, Portlandtől kb. 40 percre. Amúgy a vidék eszméletlen, hosszú kilométereken keresztül egymást követik a különböző lovasiskolák meg istállók, az út mentén mindenfelé karámok, legelő lovak, néhol tehenek (meg egy miniszamár) - egy álom (:
Szóval az úriember a képen Elmo, ő lett az alkalmi partnerem. A lovardában egy nagyon kedves nő fogadott, egy rövid intró után elmondta, hogy neki 4 lova van, ő jön ki majd velem terepre az egyik fiatalabb lovával, aki csak 23 éves. Mint kiderült, Elmo meg 31 (!!!) - bár én kb 15-nek tippeltem... Úgyhogy reszkess Dodó, lehet lesz még nyereg a hátadon!. De elképesztő - otthon sokszor már a 10 éves lovak is sokkal leharcoltabbnak tűnnek (persze lehet ez is csak egy üdítő kivétel itt). De azon legalább jót derültem, hogy pont egyidősek vagyunk a derék hátassal.
Ami még mókás volt a dologban, hogy a hölgy elmondása szerint ők inkább egy western farm, tehát angol nyerget ne is nagyon keressek, úgyhogy csuhajja, irány a vadnyugat. Amúgy a nyereg nem volt kényelmetlen, de nagyon esetlennek tűnt - kb mintha kanapét szerelnének a ló hátára. Biztos meg kell szokni..

'Talpunk alatt fütyül a szél'

A stílus maga meg homlokegyenest ellenkező, kicsit fura volt pont az ellentétét csinálni annak, amit eddig megszoktam (meg például inkább csak hanggal kommunikálni a lóval). A terepen sajna csak lépésben tudtunk menni, elég sáros-köves volt az ösvény, viszont felejthetetlen a élmény több 10 méter magas fenyőfák között lovagolni. A tréner elmondása szerint nyáron le lehet menni a völgybe, akár egész napos túrákra is, ugyanis max fakitermelésre használják az erdőt.
Elmo amúgy nagyon jól viselkedett, az erdőben szerintem ágyúval se lehetett volna kirobbantani a nyugalmából. Viszont mikor visszamentünk kicsit mozogni a fedett lovardába, egyből megélénkült, nem gondoltam volna, hogy ennyi lendület van benne :).
Szóval összevetve nagyon jó volt, és nagyon örültem a meglepetésnek és a friss lószagnak.
Indulás előtt még vele is haverkodtunk egy kicsit:

Zen

A hét többi része inkább csendes volt, voltunk mini-barnasör-fesztiválon (1-1 pohár erejéig), voltam jógázni, meg még kihasználtuk a filmfesztivál nyújtotta lehetőségeket: megnéztünk egy lengyel filmet a '81-'82-es ottani zavargásokról.
Remélem odahaza minden rendben van.

A gyakori frissítés még mindig nem az erősségem, de a heti egyet legalább tartom :D

Szóval az elmúlt napok eseményei:
Már két átszállós, egyedül buszozást is túléltem a belvárosba - hát itt is vannak fura népek, nem csak a pesti 7-es buszon... A járatok viszonylag össze vannak hangolva, de kb. olyan sűrűn járnak, mint Csajágaröcsögén vasárnap délután (igaz, én is este közlekedtem) - cserébe egy jegy 3 órán keresztül érvényes, és arra száll fel vele az ember, amire akar.

Voltunk megint túrázni a Forest Parkban, ami szerintem változatlanul nem egy park, hanem egy komplett erdő a város szélén - kb 10km-es túrát tettünk meg 1,5 óra alatt. Orsi, remélem kiszámoltad, h ez milyen tempót jelent ;)
A másik túra a Savuie Island-en volt - ami tényleg egy sziget a Willamette és a Columbia folyók mentén. Egy szép, hosszú, lapos sziget, közigazgatásilag még Portlandhez tartozik, de mintha több száz kilométerre lenne. Főleg farmok vannak rajta, de azt hiszem a nagy része lakatlan - cserébe gazdag állatvilággal (főleg vízimadarakkal): láttunk egy rakat kacsát, vadludat, mindenféle gémeket, meg darvakat. Ez a túra inkább sík volt, összesen kb. 14 km hosszú, a végén egy elhagyatott világítótoronnyal:

a St. Helens vulkán kicsit közelebbről

Mount St. Helens

Arl - ragyogó napsütés, kb. 15 fok

az ex-világítótorony

Mount Hood a távolban

kb. így néz ki a Sauvie sziget

 








A baseball ugye itt nemzeti sport, viszont csak nyáron játsszák - számomra érthetetlen módon nincs fedettpályás verzió (talán mert akkor nem tud hova repülni a labda?!?). Szóval télen annyit tehet az ember, hogy fedett pályán egy adogatógép labdáit ütögetve gyakorol.
Nahh, meglepetésszerűen pénteken én is be lettem pakolva egy ilyen ketrecbe.. Többféle sebességű adogatóketrec van - én a leglassúbb 45 mérföld/órás (kb 65-70 km/h) verziót választottam - jelzem mellettem a 14 éves kiscsajok a 80mph-ban ütögettek (bár lehet h ők valami extraligások voltak).. Szóval a dolog ott kezdődött, h Arlo a kezembe adott egy suhángot, h ez az ütő.. szerencsére nem voltak sokan.. Viszont lehet, hogy titkos őstehetség vagyok- ugyanis 2 körben (körönként 20 "pitch" - azaz dobás) kb a felét eltaláltam, 2-3-at ráadásul korrekten vissza is ütöttem.. Szóval vannak itt még perspektívák..

Ez csak emlékeztető - még 2008-ból (most nézem, hogy ösztönösen jó helyre álltam, hahhh)

A kulturális vonalon:
Épp most zajlik a városban a Nemzetközi Filmfesztivál, aminek örömére két magyar filmet is játszottak a résztvevő mozik. Az egyik 'A vizsga' egy '56-os film (Kulka, Hámori Gabi) - a megfigyelő ügynökök megfigyelésének megfigyeléséről szól, asszem 2010-es, viszont ha jól rémlik otthon Indavideón is meg lehet nézni - nekem amúgy tetszett. (http://film.indavideo.hu/video/f_a_vizsga).
A másik egy Fliegauf Bence film, a pár évvel ezelőtti cigánygyilkosságok egyfajta feldolgozása 'Csak a szél' címen. Nekem ez nem annyira tetszett - pontosabban a vége nem... De megnézni ezt is érdemes, érdekes film.
Egyszóval vicces volt idekint 'szélesvásznon hallani' magyar szót..

A szombat esti igazi portlandi unikum az ún. Chariotwars volt.. Ez gyakorlatilag egy engedély nélkül szerveződő, évi egyszeri punk-biciklis összejövetel (a város ugye híresen környezetbarát, és rengeteg a biciklis), ahol néhány vállalkozó harcba száll a kupáért, és egymást jól elagyabugyálva megküzdenek egymással. Ehhez mindenki jól felspécizett biciklivel érkezik, a 'fegyverek' fültisztító pálcikához hasonló puha végű buzogányok, tojások, hasonlók, meg persze vannak bírók is, a verseny tisztaságának megőrzése érdekében.. Közben szól a zene, és egy jó adag szintén biciklis nézelődő verődik össze - a helyszín maga az utolsó pillanatban derül ki, titkos csatornákon. Bár az esemény illegálisan szerveződik, a rendőrség nem sokat törődik vele - most is többször elhajtottak a helyszín mellett, de különösebben nem foglalkoztak az egésszel..

csak egy fura bicikli

az egyik versenyzőpáros

csata - a kerek építmény alsó részében két tekerőember volt, a felső fiatalember volt a tojásdobáló..

Mostanra elég ennyi olvasnivaló, meg nekem is köpött mára maci - de mivel a szülinapi különkiadás még várat magára, azt is mielőbb megírom. :)

BRÉKING NYÚZ!!!!
5 perce láttam az első valódi, szabadon élő városi mosómedvét!! Itt kószált a garázsfelhajtón, majd az út túloldaláig követtem (hűséges védelmezőm, Peevee, a macska kíséretében, aki először egy ninja-ugrással a legközelebbi fán termett, aztán a kuka mögül hősködött).. Szóval a kis álarcos jószág abszolút nem félt, kb. 1 méterről néztünk farkasszemet - aztán jobbnak látta, ha faképnél hagyja azt az idiótát, aki vigyorogva cicceg neki (jelzem az ő helyében én is ezt tettem volna).. Amúgy szegénynek hiányzott a farka - így még röhejesebbnek tűnt..

Peevee - az ágyon pihenget

Hát a gyakrabban és rövidebben egyenlőre még nem jött össze, de ugye ami késik, nem siet.

De ezúttal legalább van indok a késedelemre, mivelhogy csütörtökön lementünk a partra, és csak vasárnap jöttünk vissza. A túra azzal indult, hogy végigültem Arlo csütörtök reggeli óráját - mint Fulbright ösztöndíjas osztrák kutató-diák :D (merthogy elvileg nem mehetnek be idegenek az órákra) - és végig 'jegyzeteltem'.
Az út az partig kb. 2,5 óra, de nem érződött annyinak.. Útközben megálltunk a borászatnál, ahol Arlo dolgozott az ősszel - egyrészt körbemutatta a helyet, másrészt vettünk féláron pár üveg bort (korábbi "bormunkás"-ként jár a kedvezmény). Amúgy szerintem itt drágábbak a borok, Arlo meg épp most szólt le, hogy szerinte nem :)
Szóval az első estét Newportban töltöttük, a Sylvia Beach Hotelben: a hotel közvetlen a parton van, a szobák tematikusak, különféle írók, korszakok szerint berendezve. A mienk az Oscar Wilde szoba volt, nem túl nagy, de hangulatos.

'Writer's Hotel'

Oscar Wilde szoba

A hely maga szuper volt, inkább régi ház jellegű, Wifi, TV, mobiltelefonok, gyerekek, állatok kitiltva, de volt a szállóhoz tartozó macska (Editkének: tiszta Lilike volt a macsek). A szoba méretét ellensúlyozta a hatalmas közös, óceánra néző olvasószoba - kényelmes fotelekkel, kanapékkal, takarókkal, a konyhában tea, kávé, forralt bor, és az emeleti könyvtárszoba, ahol a könyveken kívül volt egy rakat kirakó meg társasjáték. Ilyen körülmények között a rossz idő még kapóra is jött :)

Péntekre szerencsére száz ágra sütött a nap - a kiadós reggeli után lementünk a partra, megnéztünk egy régi, üzemen kívüli világítótornyot, és a Hatfield Marine Science Center-t, ami gyakorlatilag egy mini-oktatóközpont, élő polippal :)

Délután megvártuk az apályt, mert ilyenkor a sziklás részeken végig lehet sétálni, mindenféle tengeri jószágra vadászni (persze jó csúszós, meg figyelni kell, hogy semmi ne taposson el az ember). Szóval volt tengeri csillag, tengeri sün, halak, remeterák, fóka, meg chyton - ami leginkább egy fél sárgadinnyére hasonlít:

Chyton

A 'napraforgó' tengeri csillag

Tide pools

Tengeri csillag és egyebek

Yaquina Head világítótorony

Itt jó sok időt eltöltöttünk, este pedig  Lincoln City-ben elmentünk kaszinózni.. Tiszta röhej - egy hatalmas bevásárlóközpont jellegű ablaktalan hodály, tele villogó gépekkel, meg félkarú rablókkal.. Persze végül mindketten elvesztettük a 10 dollárt, de azóta se értem, hogy válnak emberek megszállottá.. Engem csak stresszelt, hogy fogy a pénz..
A veszteség után találkoztunk Arlo barátjával, Noah-val. A következő két estét itt töltöttük - ami a két kislány miatt (Ava 5, Stella pedig alig 1,5 éves) és a két bolond kutya (Yoshi és Frenchie) miatt elég hektikus volt - bár kb. ugyanannyira szórakoztató is. Szombaton elmentünk a családdal sétálni, meg voltunk néhány régiségboltban - valamiért elég népszerűek errefelé..

.
Vasárnap délután indultunk vissza Portlandbe, de még indulás előtt találtunk egy magyarnak tűnő éttermet: http://www.szabossteakandseafood.net/index.html.  Itthon rákeresve nem tűnt annyira autentikus magyarnak az étlap :)

Szóval ennyi volt az elmúlt pár nap - az emailekre is sort kerítek ;)
Azért tessék bátran írni, kommentelni, meg update-elni az otthoni történésekről..

Kicsit nagyobb szünettel - de legalább megújult formában újra jelentkezem :)

Szóval az múlthét eseményei között részben még a betegségből való felgyógyulás dominált, csak a változatosság kedvéért a torokfájás helyett köhögőrohamok kényeztettek. Arlonak amúgy is elég sűrű volt a hete dolgozatjavítás miatt, úgyhogy nekem kapóra jött az extra pihenés.
Azért lassan, mint a főnixmadár, feltámadok hamvaimból, és a múlt hétvégére aktivizálódtunk: Arlo unokatestvérével (Lizzy) elmentünk túrázni, a "szokott, unalmas" vonalon, a Columbia folyó mentén - mohás fenyőerdőn keresztül egészen egy kis vízesésig.

 Az ösvény maga nem volt annyira látványos, végig az erdőben vezetett, sajna nem volt nagyon rálátás a környékre, de így is szép volt.

Persze ahogy visszaértünk a kocsihoz, a parkoló mellett ott figyelt a hamburgeres - így, hogy senkit ne érjen veszteség, egyből pótoltuk az elégetett kalóriákat.. :)


A vasárnapi program a Superbowl volt - ami ugye az amerikai foci legnagyobb meccse. Hatalmas felhajtás, mindenki előre berendel tonnányi csirkeszárnyat, meg minden elképzelhető egészségtelen kaját, baráti társaságok, családok összegyűlnek és együtt nézik.. A vicc az, hogy sokan nem is a sport miatt nézik, hanem a reklámok miatt.. Mivel ugye hatalmas a nézettség, dollármilliókba kerül egy reklámhely, úgyhogy minden cég a legjobbat próbálja kihozni magából - és igyekeznek minél viccesebb reklámokat leadni (ami többé-kevésbé sikerül is).. A másik izgi része az egésznek a show a félidőben - idén ugye Beyonce csinált egy minikoncertet, amit idén egy félórás áramkimaradás követett, úgyhogy állt az egész buli... A végeredményre meg sose emlékszik senki ;)
Hétfőn elmentünk íjászkodni, jó kis beltéri fedett pályán  -  két körben vertem Arlót :D.

Holnap pedig indulunk nyugatnak, kimegyünk az óceánhoz, juhhééjj :) Már alig vártam, a fényképezőgép előkészítve.. Jahh, meg vicces lesz, idő és benzinspórolás végett holnap megyek Arlóval iskolába, beülök az órájára :D  - onnan folytatjuk majd az utat..

És becsszó - ezentúl gyakrabban és rövidebben írok :)

pusz

A második összefoglaló:

Az elmúlt egy hét nem volt túl mozgalmas, részemről leginkább az időeltolódás leküzdéséről, ill. az azzal párhuzamosan fellépő torokgyusziról szólt - így együtt a kettő egész hatásos delíriumot tud előidézni. Igazából inkább csak különböző helyen és időben fellépő fájdalom-fázás-álmosság hármasa határozta meg a napokat, amit Arlo is elkapott (nem tőlem természetesen), úgyhogy inkább lazább programok voltak..
Rövid túrák a "világ legnagyobb lakott területen levő parkjában"  -  ami szerintem gyakorlatilag nem park, hanem egy komplett erdő a város szélén, főzőcskézések: csináltam forralt bort (nagyon fontos), lencselevest (kolbász nélkül sajnos - azt még ki kell nyomozni, h hol lehet a kolbászra legjobban hasonlító dolgot venni.. Esetleg rögtönzök majd egy disznótort)  - ill. mostmár biciklitúrák, merthogy csütörtökön érkezett postán egy járgány: Arlo apukája hobbiból régi bicikliket újít fel, úgyhogy küldött nekem is egyet az ország másik végéből :)
Vasárnap délután elmentünk moziba (Arlo betegsége csúcspontján) - egy saroknyira van egy régi iskola, amit mozivá, koncerttermekké, étteremmé alakítottak át, sőt, még van benne egy melegvizes medence is.. Szóval a moziban nem székek vannak, hanem kanapék, meg fotelek, szép sorban, eszméletlen kényelmes :) meg persze a jegyvásárláskor pizzát, bármilyen egészségtelen kanapékaját is rendelhetsz, amit behoznak utánad, és terpeszkedve elcsámcsoghatsz rajta.. A Hotel Transylvania c. rajzfilmet láttuk - szerintem irtó vicces volt, ajánlom mindenkinek. (Screamcheese :D:D:  http://www.youtube.com/watch?v=R77tgHHWFeE )
Amin még jót szórakoztunk: elmentünk egy régi 'játékterembe' - de nem csak a normál értelemben vett (autós-motoros) játékgépek vannak, hanem mindenféle régi játékok, a célba dobástól kezdve a érmebedobós (és ha szerencséd van sok érmét nyerős) játékoktól kezdve mindenféle.. ha valahol nyer az ember, akkor jegyeket ad ki a gép (nem pénzt), és a kijáratnál be lehet cserélni mindenféle idióta ajándékra, kb. mint a céllövöldében.. szóval 2 dollárból egész jól elszórakoztunk kb. másfél órán keresztül :)
Azt hiszem most ennyi, de majd még írok a kalandokról (lsd. kolbász-felfedező túra), ill. ha egyszer megérkezik a gépem, csinálok képeket is.

Nah, elérkezett a blog tényleges megszületésének pillanata  -  ennek örömére (és a teljesség kedvéért) egy kis visszatekintés:

2013. január 12.

Üdvözlet mindenkinek 'TúlAzÓperenciáról' - sikeresen ideértem tegnap, az Amszterdami átszállás után röpke 10 óra alatt. Az út nyugis volt, csak 1-2 apró légörvénnyel, megnéztem kb 4 filmet, kb 2 óránként megetettek valamivel - én nem is értem, ki tud annyit enni, amikor a levegőben van az ember?? 

Viszont az ablaknál ültem, ami jó volt: láttam Grönlandot felülről  - pontosabban csak valamelyik partvidékét, azaz gyakorlatilag egy rakat szigetet a víz közepén.. Az óceán, meg Kanada nagy része felett éjszaka repültünk, viszont mire az északnyugati partvidék felé ért a gép, épp kelt fel a nap, ami nagyon szép volt - ill. a lehúzott sötétítő mögül frissen ébredve kitekintve egyúttal retinaégető.. 

Washington állam felett viszont már nagyon szép havas-fenyőerdős volt a táj, de a legszebb az volt, amikor a gép közvetlenül a St. Helens vulkán havas csúcsa felett repült, úgy, h egyszerre lehetett látni a Mount Hood és a Rainier hegyek havas csúcsát is - utóbbi azt hiszem a legnagyobb a környéken. 

Szóval ez közvetlen landolás előtt volt, Portlandbe érkezve pedig az evszaktol teljesen szokatlan módon Drei Wetter Taft - szikrázó napsütés, hatalmas, pamacsos bárányfelhők, szóval a frizurám végig tartott :)
Az útlevél-ellenőrzésnél minden ok volt, egy nagyon kedves nénit fogtam ki (pedig "krizsán-módra" végig azt vizionáltam az úton, hogy én leszek az a szerencsés, akit egyből visszafordítanak)..
A reptéren várt Arlo - majd megérkezett a limuzin egy külön sofőrrel. Ez gyakorlatilag Arlo ősrégi Fordja volt, szigszalaggal ráragasztva, h 'LIMO', a hátsó ülés egy kartonnal leválasztva a sofőrtől - aki Arlo lakótársa (Chester) volt, stílusosan bézs színű kordbársony öltönyben, cowboykalapban, westerncsizmában. Hazaérve a másik 2 lakótárs pedig isteni vacsit csinált, Arlo szülei meg küldtek egy hatalmas doboz csokit, és egy virágkosarat  -  teljesen meg voltam lepve, pedig amúgy se voltam nagyon észnél...