Monday, January 12, 2015

Fogadalmak II.

- folyt. köv. még az előző évről:

Ünnepek

Az ünnepek:
itt ugye ősszel sorban először a Halloween-t ünneplik, aztán Hálaadás november végén, vágül kb. 1 hónapra rá karácsony..
Arlo és a hajmaszk
Halloween-t még mindig nem annyira értem - ehhez biztos ide kell születni. Mindenesetre mindenki (gyerekek és felnőttek) beöltözött mindenfélének, este sötétedés után (ill. sok a gyerekeit féltő szülő még világosban kísérgeti őket) pedig kopogtattak a gyerekek a 'Csokit vagy csalunk' (Trick or treat) felkiáltással.. Ilyenkor ugye jóember kinyitja az ajtót, picit megijed a lurkóktól majd a kis batyujukba beleszór némi nyammognivalót.. Namármost, mi konkrétan megfeledkeztünk erről így a 2kilós kirstálycukrot leszámítva semmi édesség nem volt a házban. Ekkor jött a mentő ötlet, hogy délelőtt a városban futott körök során a pénztáraknál meg a postán felmarkolt ingyencukorkák még megvannak.. Úgyhogy ezt adtuk oda a gyerekeknek, gondolván, hogy huhh, ezt megúsztuk - amikor megint csöngettek.. Ezt intelligensen úgy oldottuk meg, hogy gyorsan lekapcsoltunk minden villanyt (úgyis indultunk el otthonról), majd kisurrantunk az oldalsó ajtón - pont amikor a család elhaladt előtte... Remélem elég sötét volt....
Egyébként meg erre a jeles alkalomra mindenki bulit szervez  - kb mint otthon a farsang, úgyhogy ez is egy igen jó ürügy egy kis Miller light (Borsodi felvizezve), vagy a jó kis helyi kézműves sörök  (aminek itt elég nagy hagyománya van) fogyasztására. Mi végül csak 'kocsmázni' mentünk el, mert a fiúk meg akarták nézni az esedékes kosármeccset. A tisztesség kedvéért kicsit beöltöztünk, de azért nem vittük túlzásba.


A következő a sorban a Hálaadás, ami szerintem itt nagyobb ünnep, mint a Karácsony.. Nekem úgy tűnt, mintha mindenki jobban próbálná összehozni a családot, akik pedig nem tudnak/akarnak az ország másik végébe utazni, azok barátokkal-ismerősökkel szerveznek egy közös vacsorát. Lehet hogy azért van így, mert ez ugye korábbra esik, mint a Karácsony, ilyen rövid időn belül pedig kevesen utaznak kétszer.. Mondjuk ilyen szempontból jó, hogy aki család nélkül marad is az ünnepekre, szinte biztos, hogy valamilyen társasághoz csatlakozni tud.
Végül mi is barátokhoz voltunk hivatalosak: Erika (nem én) újonnan vásárolt házába voltunk hivatalosak, neki a szülei utaztak ide. (azt csak így zárójelben: a fiatalok - vagy nem olyan fiatalok - zöme itt is leginkább csak szülői, esetleg házastársi segédlettel tudja megszerezni az első ingatlant,szintén hosszú évekig törlesztve a részleteket.. Bár való igaz, itt azért könnyebb kiköhögni a havi törlesztőt, plusz nincs svájci frank se.. És sokan egész életükben csak bérelnek.)
Úgyhogy volt habzsi-dőzsi, egészben sült pulyka, töltelék, 8féle köret meg 2 vagy 3 féle pite lezárásképp, mert az ugye még kellett. Főleg miután az előételnek/nasinak szánt sajttal/magvakkal/aszalt gyümivel degeszre kajáltuk magunkat. Persze az eszem megint elmaradt, így csak az ünnepi asztalról csináltam képet - a kajáról nem (bocs Maris)... Meg a karácsonyfáról, amit a legtöbben már ilyenkor felállítanak.

Jahh, és csináltam én is sütőtökös pitét - több forrásból megerősítve is egész jól sikerült:





Karácsony:
Peeve nem örült a karácsonyi köpenynek :)


hát ez megint csak furcsán telt - reméltem ugye hogy haza tudok utazni, de ez végül nem jött össze sajnos - így ez is kicsit rányomta a bélyegét. Arlo családja általában ha nem is pont az ünnepekre, de közvetlen utána össze szokott jönni, viszont idén ez is máshogy alakult. A középső testvérénél, Clay-nél még nincs 1 éves a második gyerek, így ők nem vállalták az utazást; Arlo szülei nemrég voltak náluk látogatóban (meg ugye nálunk is) úgyhogy ők se nagyon akartak utazni.. Mi ugye vártunk arra, hogy én végül el tudok-e utazni, emiatt nem akartunk sehova mozdulni, így végül mindenki maradt a helyén.. Úgy tűnik ez egy ilyen évvége volt - majd talán tavasszal összejön egy családegyesítés.



Ami viszont borzasztó jól esett, hogy Arlo meglepett egy IGAZI karácsonyfával.. 24-én, amíg én a családdal beszéltem Skype-on, beszempészett és feldíszített egy komplett fenyőfát  -  ez volt az igazi meglepi :) nagyon örültem neki. Arlo anyukája még novemberben postázott el némi karácsonyi dekorációt, szelektálva az otthoni készletet.
Amúgy itt angolszász módra 25-én reggel ünnepelnek/bontanak ajándékot, ergo 24-én minden és mindenki nyitva és dolgozik - és ugyanígy 26-án.. Nekem ez annyira furcsa volt, hogy csak ezt az 1 napot számják rá - főleg, hogy már Hálaadás másnapján indul a karácsonyi zene a boltokban, meg a remklámdömping, hogy ezt mind vedd meg.. Talán ezért tűnt úgy, hogy Hálaadás inkább a családi ünnep, míg a Karácsony a bevásárlásé... Dehát építsük a kapitalizmust, ugyehe?!






Nahh, de befejeztem - majd még jelentkezek, remélhetőleg rendeszeresebben és több beszámolnivalóval.. Addig is még pár kép a gyűjteményből, tessék lapozgatni:
buborék-foci: a teremfoci pályán kibérelhetőek ezek a felfújható csodák, és a szabályok szerint ezt viselve kell lejátszani a meccset.. Persze itt már nem anyira a gól a lényeg, hanem az ütközések - de így viccesebb is
a dinnyeszeletelő - ezen jót röhögtem.. Medgyesiek, vélemény?
 Egy őszi kirándulás képei:






Csendes-óceáni naplemente - november

Newport kikötője












Marisnak - kajaszekció:
Grassa - a legjobb olasz tészta, amit valaha ettem (és nem is drága)
Simpsonék is megirigyelnék: A fánk


csirkés-baconos szendvics

grillezett sajtos szendvics - nyami

Jubitz - kamionospihenő a város északi részén

hagyományos ebéd a Jubitz-ban

házi gyártású mogyoróvajas csókok - Ashley, az egyik lakótárs közreműködésével (én csak másodhegedűs voltam)

Thursday, January 8, 2015

Fogadalmak.....

Fogadalmak.. nahh, azok nem lesznek, nem kell még egy stresszfaktor, hogy megint még ezt se sikerült teljesíteni..
De valóban, nagyon elhanyagoltam a blogot - elnézést az összes hű és hűtlen olvasótól (magamra vessek)... Íme hát egy összesítés az elmúlt év uccsó részéről: (aztán ígérem idén jobb leszek)..  haha...

Szóval a csúszást előidéző első(dleges) ok az volt hogy októberben költözni kényszerültünk, a tulaj ugyanis indoklás nélkül kirakott minket 1 hónapos felmondással.. Az meg itt elég kevés ahhoz, hogy új kecót találjon az ember lánya. Nehezítette ugyanis a dolgot, hogy a társaság úgy döntött, h együtt kéne maradni - így 4 személyre plusz egy macskára kerestünk házat, miközben az albérlet árak finoman szólva is drasztikusan megugrottak az utóbbi pár hónaban. De nem akarom részletezni az egészet, de végül utolsó utáni pillanatban egy péntek délután bólintott rá az ingatlanos cég meg a tulaj, h nekünk adják ki az egyik kiszemelt házat (mert itt persze minden jelentkezésnél ki kell csengetni a 40-50 dollár per fő jelentkezési díjat, de a végén kínunkban már több helyre jelentkeztünk párhuzamosan, ami tekintve a dolog anyagi vonzatát általában nem jellemző)..
Szóval ebbe a házba legkorábban a következő szerdán költözhettünk - viszont vasárnappal vissza kellett adjuk a kipucolt régi ház kulcsait - ergo maradt egy pár napos rés a pajzson. Így esett, hogy kibéreltünk egy Uhaul (költöztetős) teherautót, amire minden cuccunkat felpakoltuk és 4 napig itt tároltunk az utolsó kiskanalat is, az egyik srác cégének a telephelyén.. Ennek a szolgáltatásnak számomra érdekes apektusa, hogy amíg otthon egy ilyen teherautó vezetéséhez minimum C-D-s jogsi kell, addig itt odaadják bármely utcáról beeső, papíron vezetni tudó mókuskának, hogy tessék, vidd ezt az 5 tonnás járgányt és randalírozz vele kedvedre a szűk mellékutcákban meg a szomszéd kertjében..Aztán lesz ami lesz...
Míg a többiek addig barátoknál laktak, mi meg Arlo bátyja (Jake) és a Hilton hűségpontjai jóvoltából a belvárosi Hilton 9. emeletén hesszeltünk valamely puccosabb lakosztályban - amihez mellesleg se reggeli, se semmi nem járt.. Az ásványvizet megittuk, de mint kiderült azt is felszámolták :D (és igen, otthagytuk a fürdőköpenyt meg a papucsot):

az ágyakat persze összetoltuk :)


kilátás
bár ezen a képen nem látszik, de a fürdőben táncolni lehetett volna, annyi hely volt

Így utólag vicces - de akkor azért kicsit be volt stresszelve mindenki. Az sem segített, hogy a régi tulaj egy (szerintünk kicsit skizofrén) elég fura alak és mindenfélét kitalált, hogy hogyan nem volt karbantartva a ház, és hogy benyeli az egész kauciót. Végül 'csak' 300 dollárt gombolt le az 1800ból, de a fiúk így is örültek, hogy soha többet nem kell vele szóbaállni.
A jelenlegi szobánk, itt már berendezve:
ágy

a fotel - olvasósarok
Add caption
sok-sok könyvek, ja és igen - az egy ajtó a kertbe










Ami még említésre méltó volna:
szintén októberben, még az egész költözéses mizéria előtt, voltak Arlo szülei látogatóban pár napra. Velük is kirándulgattunk, lementünk az óceánhoz, voltunk vízeséses túrán meg a lengyel fesztiválon..
focimeccsen - Portland a kevés városok egyike, ahol ismerik a sportot, és a helyi csapatnak , a Timbers-nek elég jó kis rajongótábora van
ezt a vízesést...
a patak halad tovább lefelé

... nézik a fiúk 

ennek alá is be lehetett menni - abba a hasadékba...

...itt ni


Amúgy csabai lévén nagy szívfájdalmam a CSABAI (semiképpen sem gyulai :P) kolbász hiánya és eddig ami itt a legközelebb áll hozzá (értsd: fényévekre) az a polákok kielbasa-ja.. Ízre amúgy elég jó, csak ők nem használnak annyi paprikát így elég vérszegény az eredmény.. De legalább apa jóvoltából megvan a kolbászrecept, már csak a helyi piacon köllene a fagyasztott belet (szag után hamar megvan) beszerezni - ha volna itt olyan.. Mármint se bél, se piac.. csak a szupermárket. De visszatérve, itt megkóstoltuk a lengyel szerkesztésű töltött káposztát is, szintén egész ízletes, csak ők paradicsomszószban főzik - aminek nem látom létjogosultságát, de ez biztos ilyen kulturális különbség. A pirog viszont (én a sajtos-krumplis verziót ettem) isteni finom volt, azóta is tervezem az itthoni kísérleti jellegű reprodukciót.


Jahh, és főztem a szülőknek a ténylegest megközelítő csirkepaprikást, és azért is ubisalit gyártottam mellé, nem salátát.
Megjegyzem sajtreszelőn nokedlit szaggatni NEM élmény...



Mindezek mellett azért olyan nagy világmegváltó esemányek nem történtek. Én azzal tengettem napjaim, hogy az Arlo jóvoltából kapott tandíjmentességet felhasználva felvettem 2 órát az egyik helyi főiskolán: az egyik digitális fotózás volt, a másik pedig bútorfelújítás/kárpitozás. Én nagyon élveztem mindkettőt - a fotózáson nagyon jó fej tanár volt (egyrészt a stílusa, jó oktató plusz nem volt kérdés számára, hogy kölcsönadja a 2000 dolláros objektívjét csak úgy..), jó feladatokat kaptunk úgyhogy gyakorlatilag folyamatosan menni kellett új képeket csinálni, hogy ne maradjon le az ember. Azt hiszem sikerült belőle profitálni, meg születtek egészen jó képek - de azért még bőven van még mit tanulni...


A bútoros sztori meg valahogy mindig érdekelt, így úgy voltam vele, hogy miért ne (spanyolt itthon is tudnék tanulni - ha nem halogatnék mindent)... Egyébként annyira jónak tartom ezt a rendszert - ill. annyira hiányolom ezt otthon.. Van egy csomó olyan 1-2-3 szemeszteres (1 szemeszter itt 3 hónap) gyakorlati hasznú kurzus (pl. famegmunkálás, hegesztés, alapvető villanyszerelés, vízvezetékszerelés, parkettafelújítás stb..) amit otthon jól hasznosíthat az ember és amire szerintem otthon is sokan elmennének..Akinek említettem ezt a bútorosdit, majdnem mindenki jó ötletnek, érdekesnek tartotta, meg h kipróbálná.. Szerintem annyi érdeklődő lenne  -  nahh, de legalább találtam piaci rést, majd ha egyszer profi leszek. Visszatérve magára a kurzusra csak az alanyt (szék, fotel, karosszék, zsámoly) meg  arávaló anyagot kell vinni, minden más eszközt biztosítanak. Én megintcsak az utcán találtam egy eléggé leharcolt kis zsámolyt - így ezen kezdtem dolgozni. Sajnos annyi eszem nem volt, hogy 'előtte' képet készítsek, de elég leromlott-lekoszlott állapotban volt.. És most íme, új pompájában ragyog :)


És íme még néhány kép korábbról:
másik irányba nézve

Egy kilátódomb-emlékmű a város felett


lovasrendőrök a főtéren


szedd-magad áfonya még a bokron (hupikékék látogatása előtt) - ez még szeptember volt...

              Voltunk kosárlabdameccsen is: a helyi csapat a Trailblazers - asszem idén jól teljesítenek, de távol álljon tőlem, hogy további részletes elemzésbe bonyolódjak.. Megjegyzem, nekem a meccs egyik fénypontja az volt (egyem a gyermeteg lelkemet), amikor a felfújhatós autót mini-drónokkal (játékhelikopterekkel) körbevitték az aréna felett és vmi kuponokat szórtak róla a jónép közé:












És jut eszembe még - ez is az őszhöz kötődik:
többen kérdezték tőlünk szept vége - október elején, hogy voltunk-e már megnézni a fecskéket.. Én nem értettem, gondoltam felnézek, ott ülnek a zsinóron és csók - már nem kapok tőlük gyomorgörcsöt - elvégre suliba se kell már visszaülni nyáriszünet után.. DE nem: a város északnyugati részében van egy iskola, aminek az udvarán áll egy hatalmas kémény (olyan ipari gyárkémény), aholis a '80-as évek óta tömegestül szállnak meg a Vaux sarlósfecskék, mielőtt lerepülnének Közép-Amerikába telelni. Ez azt jelenti, hogy nem sokkal naplemente után elkezdenek keringeni a kémény szája felett, míg az egész egy fekete örvénnyé áll össze és szép lassan mindegyik talál magának helyet a kémény belsejében, ahogy a lenti ábrán is látszik.
 De nem ám egy maroknyi, hanem naponta 4-5000 fecske is: http://audubonportland.org/local-birding/swiftwatch/count

Persze mivel ez Portland, ebből is esemény lett, sokan jönnek (több százan) ki az iskola udvarára piknikezni, beszélgetni, miközben nézik a madarakat. Hivatalosan is számolják őket, meg egy mini infópult is van. Néha előfordul dráma is - egy-egy ragadozómadár kihasználja a lehetőséget hogy a terített asztalon válogathasson. Ilyenkor a tömeg - mint a moziban - egyszerre hördül fel a madarak minden mozdulatára.
Itt egy jó kis jútyúb videó link: https://www.youtube.com/watch?v=uhNqso6VElE