Macskákok

Ez most csak egy rövidebb bejegyzés lesz - de mivel többen hiányolták a múltévben már emlegetett házitigrist, ezért most ő lesz a nap (este) fénypontja. 
Szóval van 1 darab fekete házijószágunk, aki viszonylag kalandos életet tudhat maga mögött. Kb. a 10. évét tapossa (hogy hanyadik macskaéletében, azt nem tudom), eredetileg Arlo macskája volt, valahonnan a nyakába szakadt azt hiszem még Montana-ban, amikor még szerintem magáról sem feltétlen tudott 100%-ban gondoskodni (azért ki nem így volt ezzel a 20-as évei elején).
Szóval nevezett fekete cica (+ fehér csokornyakkendő, hónaljpamacsok meg fehér pocak) először nála volt, vele együtt érkezett Portlandbe is - majd amikor Arlo először készült Magyarországra 6 hónapra, jobb megoldás híván Peeve-et a menhelyre kerülés veszélye fenyegette.
Itt került képbe Chester (Arlo barátja/jelenlegi lakótárs), aki értesülve hősünk feje felett lebegő fekete felhőkről, vállalta, hogy magához veszi. Azóta is boldogan élnek együtt - laktak Portlandben, Hawaii-n meg egy pár másik helyen - most pedig szerencsére velünk. 
Amúgy a kalandos élete során Peeve pár érdekes tulajdonságra tett szert:

• nem szeret nagyon ölben lenni/felugrani, de mindig követi az embert/társaságot, mindig együtt 'lóg' az emberrel, a hangzavartól függetlenül
• leginkább csak a csapból, folyó vizet hajlandó inni, bár erről nagyjából sikerült leszoktatni.. Nemtetszésének azért ált. menetrendszerűen hajnal 3-5 között szokott (nem éppen madárfütty jellegű) hangot adni - esetleg jelzi, hogy a kerti slagot is megnyithatnánk (nem szoktak tolongani a jelentkezők).
• ha nincs folyóvíz, akkor az asztalon hagyott félig teli vizespohár is megteszi - ezeket szépen kiborogatja, és a vizet felnyalogatja.. Aztán hogy az ember postája/újságja/laptopja/bármilyen nem vízhatlan értéke épp rossz helyen volt vagy sem, az már mellékes. Egy időben még az egyik korábbi szembeszomszéd (azóta jóbarát) Ian nyitott ablakán is rendszeresen besurrant, és kiborogatta, amit talált. Jahh, és korábban válogatás nélkül sört, kávét, vizet, whiskeyt, mindent borított - ma már csak vízre hajt. Javult (romlott?!) a szaglása.
• ha nincs kiborítható pohár, akkor a fürdőbe besurranva a zuhanyzó emberke után a kabin kövét nyalogatva iszik (sőt, láttam már a wc-ből is inni). Mindezt persze úgy, hogy a tálkájában friss víz van. 
• az egyik felső szemfoga idős kora áldozatául esett, így néha elég vicces fejet vág
• szeret 'hanyattkázni', szerintem főleg figyelemfelkeltés gyanánt 
• mosakodásának egyik jellegzetes eleme a "spread eagle", azaz a sasmadár szárnyához hasonlatosan széttárt combokkal, ülve történő gatyamosás. Íme: 

  

  nadrágmosás

  
  

hanyattka

Egyébként oknyomozással arra a következtetésre jutottam, hogy a fiatal korában megélt (elszenvedett?) életkörülmények (3 v. 4 fiú lakótárs 'szerető gondoskodása') vezethettek a pohárborogató személyiségzavarhoz - konkrétan szerintem heti egyszer adhattak neki vizet.. Nem csoda, ha drasztikus eszközökhöz folyamodott.

Nevének eredete pedig a fiúk nagyszerű humorához köthető: a 'pet' ugye kisállatot jelent, a 'peeve' pedig bosszankodást/idegeskedést. 'Pet Peeve' összetétel pedig magyarul valami olyasmit, mikor valakinek van valami apró, idegesítő szokása (pl kattogtatja a tollát, mindig előrenyomul a sorban, vagy középen nyomja a fogkrémestubust). Tehát ha valaki megkérdezi, mi a te 'pet peeve'-ed (ergo téged mi idegesít?), csak rá kell mutatni a macsekra.. Végülis a fent leírtak tekintetében elég találóra sikeredett az elnevezés.

Jahh, és a frissen szerzett fehér karosszékem (Portland gyönyörei, az emberek a megunt holmikat "elvihető" felirattal kirakják az utcára - így tettem szert erre a gyakorlatilag hibátlan és kényelmes darabra is) - kb. kettőt fordultam, és Peeve már birtokba vette, sőtmitöbb, megvetően nézett rám hogy most mit rinyálok, majd idővel találok egy másikat magamnak is. Na persze.....

De azért imádnivaló.. mint mindegyik.. és az otthoniak is hiányoznak.

őfelsége

Ahol a nap lement-e?

Ahogy az előző post végén is említettem, érkezésem után kb 1 héttel már el is hagytuk a várost nyugati irányban, az óceánpartig meg sem állva.. (na jó, de mert vettünk kenyeret az egyik útszéli kis pékségnél.. ezek amúgy alig ismerik a rendesen kisült, egészben megvásárolható kenyeret a pékségből, majdnem mindenhol csak csomagolt szeletelt kenyeret lehet kapni, igaz, abból is van extra minőség, na de akkor is.. Jó magyar ember maga akarná megszegni a kenyerét, nemde?!... )

Nahh, de mint említettem volt augusztus eleje-közepére aranyhalastul megkaptuk használatra a nevezett házat, amíg Noah és családja a keleti parton nagymamázott. A városka neve Depoe Bay, nevezetessége, hogy itt található a világ legkisebb kikötője (szerintem kb 8-10 csónak fér el benne), illetve, hogy a 'városközpont'-tal szemben levő öbölben sokszor pihengetnek a bálnák, így a lakosság egy részének a halászat mellet a turisták számára szervezett bálnamegfigyelések jelentik a fő bevételi forrást. A jónépet egyszerűen kiviszik valamilyen vízijárművön a nyílt vízre ceteket lesni. 

A sziklától jobbra - az a kis izé a bálna orra

Amúgy a partról is látni őket, pontosabban a vízcsóvát, amit ugye kilégzéskor kilövellnek, mi is láttuk, sőt, az egyik nap egy kisebb jószág bekeveredett egy másik öbölbe, és talán az apály miatt kicsit ottragadt, nem tudom, mindenesetre vagy fél óráig néztük, ahogy egy szikla körül köröz és fel-felbukkan.

A bejárat

De visszatérve: a városka valóban nem nagy, de cserébe jó nagy területen fekszik, félig-meddig összenőve a szomszéd városokkal (kb. mint Új- és Szabadkígyós :D). A ház maga eszméletlen jó volt, nem a parton, hanem a 'főút' túloldalán fekszik, gyakorlatilag egy kisebb dombon, a hátsó kert pedig természetvédelmi terület határán fekszik - ergo egy komplett fenyőerdő terül el mögötte.

Az épület gyakorlatilag egy szintes, legalábbis ez az aktívan használt rész, illetve a dolgozó/gyerekek 'nappalija'/játszószoba felett van egy galéria, ami vendégszobaként funkcionál. Persze van egy hatalmas alagsor is, de az jelenleg még nincs kiépítve - gondolom amíg félig a banké a pecó, addig valószínűleg nem is lesz.. A tanárok itt sincsenek túlfizetve.

Konyha - étkező

Nappali

A konyha - nappali - étkező gyakorlatilag egyben van, a bejárattól jobbra van 2 háló és 2 fürdő (a szülők hálószobájához jár egy komplett fürdő, plusz a gyerekeknek is van egy, a folyosóról nyíló).

Csigalépcső a vendégszobához

 A galérián, a vendégszobához is jár egy mini mosdó, de a legjobb rész a konyha mellett szerintem a hatalmas hátsó terasz. Mivel a ház a domboldalba épült, a bejárati ajtó a 'földszinten' van, de a nappali-konyhát átszelve és a teraszra kilépve az már lábakon áll, gyönyörű kilátással a környező hegyekre. Rengeteg madár él itt, úgyhogy van madáretető meg speciális magkeverék, amivel mindenféle jószágot ide lehet vonzani. Hihetetlenül kellemes úgy kávézgatni reggel, hogy mindenféle madárkák váltják egymást az etetőnél.. Meg tudnám szokni.. Jahh, és kolibrik is voltak - nekik sajna nem volt telepítve speciális etető, viszont a kertben levő virágokat előszeretettel támadták, úgy láttunk jópárat.

A terasz egy része - madáretetővel

Vendégágy

Kolibri

Blue jay - szerintem még fióka, annyira gyapjas

Szóval ez a kis kellemes ház lett a rezidenciánk erre a pár napra. Az időjárás persze elég változékony itt, nagyon függ az óceántól - ennek ellenére számomra elég meglepő volt, hogy mennyivel hűvösebb volt, mint Portlandben. Míg ott kínlódtunk napközben - az amúgy elég ritka - 34 foktól, itt legalább 10 fokkal hűvösebb volt. Este eléggé megörültem, hogy Arlo autójának csomagtartójában nyár közepén rejtélyes módon még egy télikabát is felbukkant. Bár 26 fok fölé nem ment a hőmérséklet a következő napokban sem, viszont kisütött a nap - így nekiindultunk kirándulni a part mentén. 

Voltunk olyan partszakaszon, ahol már korábban is jártunk, ill. új helyeken is: az Agate Beach-en sokféle fosszíliát lehet találni, persze főleg megkövesedett kagylókat. Ezeket kiásni nem szabad, viszont az erodáló homok/löszfalból lepotyogó darabokat bárki hazaviheti. A másik, kincsvadászatra sarkalló dolog az achát , ami egyfajta ásvány (angolul 'agate' - innen kapta a nevét a hely) - állítólag főleg a téli időszakban lehet találni, gondolom amikor a rengeteg eső miatt a patakok csomó minden kimosnak a hegyekből.. Mi sajnos nem találtunk ilyesmit, csak megkövült kagylókat, dehát ez legalább egy jó indok, hogy mondjuk októberben megint lemenjünk. 
 
Láttunk szép naplementét, amit azért nehezebb elcsípni, mint az ember hinné.. Általában felhős az ég, és főleg este gyűlnek fel a horizont felett, pont ahol a nap lemegy. Az apályos parton jót rohangáltunk - Arlo sárkányt is eregetett, először életében, amúgy meg akkora szél volt, hogy a fejünket is majdnem levitte. 

Összesen csak 4 vagy 5 napot maradtunk, de ami még élmény volt, hogy véletlenül beleszaladtunk egy aukcióba. Sárkányeregetés után, vacsoralehetőség után kutatva bukkantunk rá - itt is elég népszerűek a kis mindenféle antik- és használt dolgokkal (könyvek, használati tárgyak, bútorok, hangszerek, üvegtárgyak, stb..) kereskedő kis boltok, és az egyik épp kiárulta az aktuális készletet, hogy legyen helyük a bejövő áruknak.. Hát ott aztán mindent árultak, a félig üres (vagy teli - kinek hogy, hehe) tisztítószeres flakonoktól kezdve a bőröndökön keresztül az antik bútorokig. Az aukciót vezető hapsi meg az a tipikus, pörgő nyelvű volt, mint amilyet a hasonló Discovery channel-es sorozatokban is látni :)

Végül még néhány kép:

A Depoe Bay öböl - itt műsoroznak a cetek

Bódottá' a nagy víz láttán

 

Némi giccs

Abból a mini épületből ott fent...

...készült ez a fotó.

Agate Beach-en

Yachina Bay világítótornya

Lábmosó :) (nem volt meleg)

Nem valami bizalomgerjesztő, de meglepően meleg volt az idő

Seal Rock - a fókák előszeretettel pihengetnek azokon a sziklákon

Újra itt...

Azt hiszem éppen 1 hónapja (jesszus, telik az idő...), hogy újra megérkeztem Portlandbe..  Már egy jó ideje fontolgatom, hogy végre újra nekiugrok a blognak, de hiába, no, jó munkához idő kell, meg képletesen szólva a malmaim továbbra is lassan őrölnek - így 30 felett gyanítom ez már nem is fog változni :)

A júli 25-i utazás igazából rendben zajlott, kivéve, hogy az amszterdami átszállásnál kicsit beparáztattak.. Tapasztalataim szerint itt mindig nyűgösebb a személyzet, Frankfurtban pl. senkit nem érdekelt, hogy hova megyek.. Az átszállásnál, a gépre való felszállás előtt mindig van egy mini-interjú a delikvenst átvilágítandó: hova megy, kihez, minek, mit csinál majd, stb, majd egy hipi-szupi fémdetektoros kapu, amivel szerintem még a belső szerveimet is látják, meg persze újra átnézik a kézipoggyászt is.. Az engem kikérdező ügynök valamiért veszélyesnek ítélt, vagy háromszor végigkérdezte, hogy kihez utazok, mi dolgom van, többször utánanézett az útlevelemnek, konzultált a kolleginával, mielőtt továbbengedett.. Persze én meg elkezdtem kombinálni, hogy biztos leadták a drótot, belépéskor kb majd kiszednek a sorból, külön kikérdeznek, stb  -  szóval a 13 órás repülőút ennek a jegyében telt...
A hab a tortán az volt, hogy leszállás után, mikor rám került a sor az útlevél-ellenőrzésnél, a hapsi, aki kikérdezett, gyakorlatilag meg se nézte az útlevelet... A kérdésére válaszolva, hogy mikorra van visszajegyem, meglepődöve lapozott bele az útlevélbe, hogy jaaaaaaa, van vízumom?!?!?! Majd azzal a lendülettel átírta a dátumot, októberről januárra...  No comment..

Amikor sikerült kikeveredni a közel egy órás procedúra után (lekeveredni a gépről, sorbanállni, megvárni a buszt, ami átvisz az érkezési terminálba, stb), Arlo már várt, persze volt nagy összeborulás.. Főleg mert megint az utolsók közt voltam, plusz őt is beparáztattam az amszterdami események miatt és már ő is összekombinált mindenfélét...
Most nem volt limuzinos fogadtatás (az a járgány már más életét veszélyezteti), helyette a Hyundai érkezett fogadásomra:

A képen szerencsére nem látszik milyen koszos..

Szemből

A cím is változott időközben, a fiúknak költözni kellet a májusban, mert a tulaj kirakta őket.. Mint később kiderült, a régi házat egy az egyben ledózerolták, és már áll helyette az új, ami kb 3szor akkora mint az előző.. Szóval az új palota néhány utcával még kijjebb van a belvárostól (az előző a 34. utcában volt, ez az 52.-ben), de még mindig teljesen jó helyen, ráadásul hatalmas hátsó kerttel..

Nappali I.

 A ház a szokásos itteni kialakítás szerint egy földszintből, meg alagsorból áll, ez itt is beépítésre került. A földszinten van egy nagy nappali, konyha (nem amerikai konyhás, hehe), 2 háló meg egy fürdő. Ezen a szinten lakik 2 srác (Chester és Nate, velük laktunk a másik házban is), illetve innen van egy feljáró a tetőtérre - ez úgy féligmeddig van beépítve.. Lakni nem alkalmas, viszont elvonulni, olvasgatni, zenélni, stb teljesen jó.. Persze majd amikor nem lesz napközben 32 fok...

Nappali II.

Konyha I.

A konyha amúgy rendben van, semmi extra, szokásos gigahűtő, óriástűzhely, meg mosogatógép, ami csak kicsit folyik.. Fiúkra jellemző, hogy a költözés során feltűnően kis számú pohár és tányér került a rezidenciára - azt már nem mertem megkérdezni, hogy ez a véletlen avagy egy szerencsétlen baleset műve-e.. De gyanítom csak nem volt kedvük egyesével az egészet inkább otthagyták a *csába... 

Konyha II.

Egyébként az itteni költözésről csak annyit, hogy ahogy elmesélték elég nehéz akár albérletet, akár vételre házat találni - még az eladó házak is (khhmmm, sokszor alsó hangon 4-500.000 USD, vagy több, persze környéktől, állapottól függ) hetek alatt elmennek. Az albi árak meg iszonyat magasak (ezért lakik sokszor még a tulaj is együtt valakivel, már ha nem családos). Ha az ember fia itt lakáshoz akar jutni, akkor kinézi az ingatlant (mondjuk hirdetésből), beszél a tulajjal, megadja az adatait, aki ennek alapján ellenőrzi a hitelképességét, hogy rendesen fizetett-e az előző hely(ek)en, van-e egyéb adóssága, stb, majd ha mindent rendben talál, akkor az ember elmehet élőben megnézni az ingatlant. Ha tetszik, a tulaj részéről is okés, nem volt esetleg más jelentkező aki szintén megfelelt és mondjuk egy szösszenetnyivel korábban jelentkezett a hirdetésre, akkor dombon a tanya - akarom mondani az albi -  és lehet szerződni. A kaució itt is kell (háziállat után extra 1-2száz dolcsi, hátha még az is tönkretesz vmit menetközben), viszont a bérleti szerződés nagyon határozottan védi a bérlő magánéletét: a tulaj előzetes bejelentés nélkül gyakorlatilag nem léphetne az ingatlan területére (ha meg még körül is akar nézni, v bemenni a házban, min. 24 órával korábban kéne szólnia). Ne, de erről csak zárójelben...

Az alagsorban (ahova mi is kerültünk), van egy közös mosókonyha rész, egy zuhanyzós fürdő, egy kisebb háló (itt lakik Pete, 3.éves medikus gyakornok) és a mi kis apartmanunk.. Ez a szoba hatalmas, tényleg egy külön lakrész: hely az ágynak, egy gardrób (ajtó nélkül), egy kis fülke/dolgozósarok, meg egy nappali-rész. Ja, meg van egy kandallónk is (fent, a nappaliban is):

Arlo dolgozik

Mini-nappali

Közvetlenül az ajtó mögé került az ágyunk - ill. még tárolóhelynek kicsit híján vagyunk, pedig nem nekem van több ruhám...

A házról azt hiszem ennyi, a kertben most sajnos inkább széna nő, mint fű, viszont a veteményesünk is gyalázatos.. Bár a paradicsomok egész szépen alakulnak, bár még mindig 2 hát míg egy szem beérik.. Pedig locsoljuk... De azért teszek pár képet..

E' itt a kert...

Az érkezésem után az első hét leginkább az akklimatizálódással telt, illetve augusztus elején már el is utaztunk kicsit kirándulni.. Arlo egyik gyerekkori barátja Depoe Bay-ben, egy óceánparti kisvárosban lakik (és tanít fizikát), és épp aug. elején utazott el a feleségével meg a két kislányával Bostonba 1,5 hétre, meglátogatni a szüleit.. Így ránk maradt a ház (amit éppen pár hónapja vásároltak) - meg az éhező aranyhalak, amiket meg kellett menteni a pusztulástól.. Erről viszont majd a következő alkalommal számolok be, főleg mert össze kell vakarnom a képeket hozzá :)