Boston

Mint az előző post elején említettem, múlthéten voltunk a keleti parton, Arlo szüleinél. A jegyet Arlo tesója állta - mivel üzleti ügyek miatt rengeteget utazik, és gyűjti a mérföldeket, így gyakorlatilag ingyen volt a jegy kettőnknek.
Arlo szerdán még tanított, a gép pedig este 11kor indult - így ottani idő szerint csütörtök reggel 7-re érkeztünk Bostonba.. Az időeltolódás miatt az út összesen alig 5 óra volt, így nem sokat aludtunk. Jake (Arlo idősebb bátyja) felvett minket a reptéren, mi pedig még nem döntöttük el, hogy előbb inkább körülnézzünk a bagyvárosban, és utána menjünk le Cape Cod-ra Arlo szüleihez, vagy fordítva.. Miután Jake elment dolgozni, mi meg vagy 3 órára bealudtunk nála, és az idő is elég ramatynak bizonyult, úgy voltunk vele, hogy akkor irány le a szülőkhöz a hétvégére... Jake kölcsönadta a kocsit, úgyhogy kb. 1,5 óra alatt le is értünk - és addigra szerencsénkre a nap is kisütött. Arlo szülei már vártak, jó volt viszontlátni őket - utoljára azt hiszem 2010-ben találkoztam velük.
Mivel szép volt az idő, és megdöbbentő módon szélcsend volt, kimentünk a partra sétálni, és 'üvegsodralékra' vadászni (a tenger által simára csiszolt üvegcserepek).

Old Silver Beach, Falmouth

a család

valaki kreatívkodott a parton

Este - mivel április 11-e Renee születésnapja volt, illetve másnap volt a 40. házassági évfordulójuk,  elmentünk egy szerényebb helyre vacsorázni.

Másnapra megint teljesen elromlott az idő. Amíg furcsa módon itt az elmúlt hetekben egészen jó idő volt, sőt, Húsvétkor rekord meleg (kb. 25 fok), Massachusettes államban még márciusban is hóviharok voltak (hasonlóan mint odahaza). Szóval számítottunk rá, de azért nem esett jól a 7-8 fok szakadó esővel meg szélviharral... Végül csak autóztunk egy kicsit a környéken, Arlo gyerekkori élményeit felelevenítve megebédeltünk a Papa Gino's pizzériában (desszertnek egy Dunkin Donut-os epermázas fánk), és végül úgy döntöttünk, hogy lemegyünk Plymouthba, megnézni azt a bizonyos sziklát, ahol partot értek a hódítók...

a Plymouth Rock felépítménye

"A" szikla

kicsit viharos az idő...

A város maga nem túl nagy, jellegzetes kis épületekkel, és megtaláltuk az egyik első, itt épült templomot, valamint a mögötte levő temetődombot. Ezen a dombon eredetileg egy erőd állt, amit még a Mayflower utasai építettek (ez volt az első telepeseket szállító hajó, ami 1620-ban érkezett New England-be). A dombot később temetőnek kezdték használni - a legrégebbi fennmaradt sírkő 1681-ből származik.

az első templom

Burial Hill

Egy kicsit sétáltunk a temetőben, de utána inkább visszaültünk a kocsiba, és visszaindultunk a kb. félróányira levő Falmouth-ba.
A kocsiból csináltam még pár képet:

Szombaton reggeli után Arlo szüleivel 4esben indultunk 'thriftstore'-túrára: gyakorlatilag használt ruhák meg mindenféle használati tárgyak, antik csecsebecsék, képek boltja - elég népszerűek itt (csabaiaknak: olyan mint a Ráció üzletház (: ) Egészen jó dolgokat ki lehet fogni, a márkás, alig használt farmerektől kezdve táskák, cipők, de van a konyhai berendezéstől kezdve a képkeretekig minden... Az első állomás mondjuk nem egy ilyen bolt volt: errefelé szokás, hogy ha el akarják adni a házat, és nem kellenek belőle a bútorok, stb., akkor előtte egy meghirdetik, hogy nyitott a ház, és végig lehet járni az egészet, és megvásárolni ami tetszik.. Bár nem láttunk semmi használhatót (kivéve a 4000 dolláros kristálycsillárt - pedig a ház maga nem is volt olyan puccos), érdekes volt végigjárni egy vadidegen házat (főleg, hogy az öbölre nézett).
Utána bementünk Falmouth belvárosába, ebédelni meg sétálni.. A városok felépítése elég fura, a házakhoz elég nagy terület, kert, udvar tartozik, sokszor erdősávok választják el egymástól, semmi városi jellege nincs - inkább mintha erdei utakon autózna az ember, ahol az útról látni, hogy itt-ott megbújik egy ház..
Mielőtt beértünk volt a központba, muszáj volt valahol megállni, a folyó ügyeket elintézni. A javaslat az volt, hogy menjünk a bevásárlóközpontba (pláza, center, ki hogy hívja). Na, itt azt hittem dobok egy hátast - direkt felépítettek egy minifalut, vadiúj, de hagyományosnak tűnő épületekkel, szabályos kis utcák, gyalogátkelők kialakítva, éttermek, satöbbi - téboly...
A belvárosban ebéd után (ilyen finom pusihusis szendvicset nemigen ettem még), elmentünk a 'játékterembe' (célbadobós játékok, flipper, autóverseny, meg hasonlók), sétáltunk egy kicsit.

Utána elmentünk még egy frissen kialakított nárciszkertbe - valaki hobbiból a saját kertjét alakította át, jópár fajta nárciszhagymával beültetve és a köz számára is látogathatóvá tette. Sajnos az idő miatt szegény virágok is megcsúsztak egy kicsit, és még alig virágzott néhány. 

egy napos folt - itt szépen kinyíltak

Arlo, az óriás

Innen elindultunk a város másik végébe, felvenni Jake-et, aki - autó híján - busszal csatlakozott.
Jut eszembe, mivel állítólag újra tiltják a vadpulyka vadászatát, így elszaporodtak a környéken is. Először Arlo látott egyet, amint elrepült a feje felett, aztán felült az egyik fenyőfa tetejére éjszakázni.Pénteken már nekem is volt szerencsém hozzájuk: először a kocsiból láttam, amint egy hím, jellegzetesen felfújva magát pózol két pulykalánynak... Másodjára akkor láttam, mikor Jake-et felvéve visszaértünk a házhoz, és ott ténfergett egy a garázs előtt.

Vasárnap reggeli után még elmentünk sétálni a ház mögötti a vörösáfonya-ültetvényt (meg a végigaszfaltozott bicikliutat), utána pedig visszaindultunk Bostonba.

Jake

vissza Bostonba

Délután találkoztunk Arlo egy régi, középiskolai barátjával, Drew-val meg a barátnőjével. Egy érdekesség róla: a Reveille nevű banda frontembere volt, USA-ban  híresek voltak, anno még az Incubus volt az előzenekara, ill. játszottak több fesztiválon, mint pl. az Ozzfest, a Limp Bizkit, Linkin Park, meg hasonló bandákkal együtt. Azóta kicsit változott a külseje :) http://www.youtube.com/watch?v=MIvIj0HmdwM
A randi helyszíne Science Museum ('tudományos múzeum?'). Itt mindenféle tudományág megjelent, a biológiától kezdve a fizika, történelem, dinoszauruszok, stb., de inkább gyerekeknek való játékos-szájbarágós verzióban (jó sok család töltötte itt a hétvégét).

egy szatelit

megkövesedett fa

meg egy kitömött jávorszarvas

Az inka inga érdekes volt - egy mozaikkép felett egyenletes ütemben, azonos irányban mozog oda-vissza egy inga. A kör alakú kép szélére, azonos távolságra kis korongok voltak letéve, rajtuk egy-egy jel (kis fémhenger). Az idő elteltével a Föld forgásával az inga nehezéke lassan egyenként lelöki ezeket a kis kúpokat (a kép jobb alsó sarkában látszik).

inka inga - ezzel bizonyították, hogy forog a föld

A múzeum után még beülünk sörözni, de utána már csak hazamentünk..

Hétfő volt az utolsó nap, Jake vett az egész családnak jegyeket a RedSox baseball meccsre. Mivel ez csak 11kor kezdődött, mi korábban elindultunk - egyrészt reggeliért, másrészt hogy egy kicsit sétáljunk még a belvárosban és megnézzük a maraton befutóját, mielőtt átmegyünk a stadionhoz.

a Városháza

A Boston Common-nál, a város központi, és egyben legnagyobb parkjánál szálltunk le, innen indultunk gyalog először át a parkon, majd tovább az Arlington Str.-et keresztezve végig a Boylston Str.-en, ahol a maraton utolsó szakasza futott.

a hattyús csónakok

A város házai nagyon szépek, mindenhol a jellegzetes, vörös téglás házak. A maraton miatt a Boylston Str. végig kordonnal el volt zárva, mindenfelé sárga dzsekis önkéntesek, meg rendőrök.

 A Fenway Park (a baseball standion) felé a maraton célszalagtól visszafelé sétáltunk, a kordonok mellett pedig végig állt a tömeg, az egész városban. A hangulat hihetetlenül jó volt, épp akkor futottak be a kerekesszékesek, amikor mi arra jártunk (őket indítják először, majd a futókat). Ahogy beérnek a versenyzők az utolsó szakaszra, a szurkolók végig, kilométereken keresztül biztatják őket - fantasztikus élmény lehet.

a cél a tribün előtt (később szemben robbant az egyik bomba)

A Fenway Park innen pár kilométerre volt, úgyhogy végig sétáltunk a kordonok mellett - bár a rossz oldalon ragadtunk, végül egy szakaszon a verseny egy aluljárón haladt át, úgyhogy a hídon át tudtunk keveredni a jó oldalra.

A meccs 11kor kezdődött - persze itt nagy esemény, a hazai csapat a RedSox, úgyhogy minden helybeli őket isteníti. A Fenway Park az államok legrégebbi, még álló stadionja (1912-ben épült), a többit mind újraépítették, a több férőhely érdekében - bár ide is 40ezren férnek be.

Amúgy nekem úgy tűnt, az egész inkább szociális esemény - persze voltak, akik követték az eseményeket, de sokan jöttek gyerekkel, vagy kisebb-nagyobb társaságok, végigdumálva az egészet, meg közben persze a sorok között le-fel rohangálnak az árusok, vattacukortól kezdve hotdogot, sört, forrócsokit, kagylólevest, perecet, minden sz*rt árulnak - valami töménytelen mennyiségű kaja fogyott.. Ja és a meccs alsóhangon 2,5-3 óra, ha a 9 körben eldől, hogy ki nyer. Ha nem, akkor jön a hosszabbítás, ami simán lehet még plusz 1-2 óra.. Így azért a játékszabályok ismeretének hiányában nem kicsit örültem, amikor az utolsó körben, amikor még döntetlenre állt a meccs, egy hazafutással csodával határos módon 'alapidőn belül' a RedSox nyerte a meccset... Élménynek nagy volt, de nem lettem rajongó (:

A meccs végeztével kiözönlött a közel 30ezres tömeg, sokan visszaindultak a maraton befutójához, folytatni az egész napos szurkolós ivászatot. Mi is arra indultunk, a tömeget próbálva elkerülni sétáltunk pár metrómegállót, egészen a Prudential Center-ig megállóig, ahol a fiúk meggyőzték Arlo anyukáját, hogy ne menjünk el a célig, mert egyrészt már nincs rá idő (kora este indult a gépünk vissza), meg mi már úgyis elsétáltunk mellette. A metróra jó sokáig vártunk - gondoltuk a tömeg miatt ez valahol normális, végül mire megérkezett, annyian nyomultunk fel rá, mint egy hétfő reggelen a 4-6osra BKV sztrájk idején... A szerelvény alig ért be az alagútba, mikor megállt, a vezető meg annyit mondott, hogy most állunk egy kicsit, mert előttünk valaki orvosi segítségre szorul.. Újabb pár perc után annyit közöltek, hogy a felszínen rendőrségi akció van, így bizonytalan ideig nem mozdulunk.. Mivel szó szerint úgy álltunk, mint a heringek (mi öten is elég messze keveredtünk egymástól), ráadásul ezer fok és nulla levegő volt a kocsiban, erre már eléggé felhördült a tömeg (azért bennem is alakult a klausztrofóbiás-engedjetek ki innen érzés). Szerencsére elég kulturált volt a tömeg, de volt néhány maratoni futó is a szerelvényen - szerencsétlenek láthatóan alig álltak a lábukon (a mellettem álló hapsi valahogy le tudott ülni a lépcsőre).. Kb. 20 perc után néhányan kezdtek pánikolni, de ami még rosszabb volt, hogy az emberek kezdték kapni a híreket, hogy 2 bomba robbant a maratonon, és úristen, mi van veletek - ami nem igazán tett jót a hangulatnak: pl. a Jake mellett álló kiscsaj nekiállt sikongatni, hogy meg fogunk halni... Közben az Arlo mögött álló futó beájult, Arlo kapta el, a körülöttük állók lélekjelenlétének köszönhetően valahogy egyből leültették, úgyhogy ő is rendben volt. Közben 20-25 perc után annyi tájékoztatást kaptunk, hogy a szerelvény kb a város másik végébe fog mindenkit elvinni. Lassan el is indultunk, a következő pár üres állomáson csak áthaladtunk, és végül minden tájékoztatás nélkül kb. a 4-5. megállóban mindenkit leszállítottak. Éppen idejében, mert ahogy az emberek egyre több infót kaptak, fokozatosan annál kétségbeesettebb lett a hangulat..
Jake kapott némi infót telefonon ismerősöktől, de végül beültünk egy étterembe az város üzleti negyedében (jó messze a minden turistás ponttól), ahol persze már élőben közvetítették az egészet... Ettünk egy keveset, majd Arlo szüleitől elbúcsúzva mi visszamentünk a holminkért - onnan pedig ki a reptérre. Már úton voltunk, mikor kaptuk a hírt, hogy le van zárva a reptér - még a reptéri parkolóban is erről tájékoztattak. A biztonság kedvéért bementünk (meg hogy újrafoglaljuk a jegyet), de meglepve tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag minden normálisan működik, kivéve, hogy a gépek kb. harmadát bekéstették.. Végül mi is kb. 20 perces csúszással szálltunk fel - kicsit megkönnyebbülve, hogy elhagyjuk a keleti partot...