Atyaég, már május közepe, és ebben a hónapban még nem született bejegyzés...
Talán azért is, mert az elmúlt napok, hetek kevésbé voltak sűrűek, mint mondjuk áprilisban, nem voltunk nagyobb kiruccanáson, és bár eléggé nyárias volt az idő (tegnap óta leromlott - most konkrétan szakad, és 14 fok van), leginkább a városon belül élveztük.

Emlékeim szerint még április végén volt, hogy Chester-rel, az egyik lakótárssal elmentünk lovazni (őt kb minden érdekli kipróbálás szintjén). A lány, Zia az ő egyik régi ismerőse, Portlandtől kb. 20 percnyire, Canby-ben tartja a 4 lovát, egy szerényebb külsejű kis istállóban, jó nagy karámmal (meg két gyönyörű vörös cicával - akik szerintem ikrek). Persze itt is a western stílusra kényszerültem, és mivel jött még egy lány lovagolni, tehát összesen négyen voltunk, nem nagyon lehetett válogatni - én kaptam a legmenősebb, és egyben a legkisebb lovat, a neve Red volt. Először csak a karámon belül gyakorlatoztunk jobbra-balra, egy kis hordókerülgetés, egyeben, aztán kimentünk a közeli (fenyő)faiskolába. Persze itt se szeretik, ha a lovasok összejárják a területet, úgyhogy félig meddig inkognitóban voltunk - ami 4 lóval nem tudom mennyire lehetséges. Mindenesetre itt vágtáztunk párszor fel-alá, és mellesleg feljegyzés magamnak: csúszós anyagú futónadrágban lóra legközelebb nem ülünk, mert eléggé megnehezíti a dolgokat.
Azért az istállóhoz visszatérve mindenki megkapta megérdemelt jutalmát (a lovak legelhettek) (:

Jah, és a képen nem nagyon látszik, de mivel a túracipőm nem volt megfelelő a kengyelhez, ezért egy vadító piros szárú kölcsön-westerncsizmában nyomom az ipart... :D 



Kihasználva a jó időt május elején (igazi nyár, közel 30 fok), voltunk rövidebb túrán a Sauvie szigeten - ami még mindig nagy kedvencem.. Tiszta zöld, mindenfelé farmok - leginkább a mezőgazdaságból élnek az itteniek - meg persze hatalmas rétek, erdős részek, meg madarak mindenfelé. Mivel mindketten kicsit lerokkantunk (Arlonak szokásos módon a bokája, nekem a térdem vacakol valamiért), csak egy rövidebb (kb 2-2,5 mérföld) sétát tettünk:

A szigeten egyébként nyáron mindenféle szedd-magad mozgalomhoz lehet csatlakozni, így idény szerint lehet szedni az epertől kezdve a levendula-málna-meggy-áfonyán keresztül gyakorlatilag bármit. 

A sziget bejáratánál van egy park, ill. egy régi, szépen felújított, de lakatlan ház is. A ház, mint kiderült, az egyik első telepeseké volt, majdnem hagyták tönkremenni, de azt hiszem a '60-as években önkéntesek nekiálltak felújítani. Arra sajnos azóta sem volt pénz, hogy berendezzék korabeli bútorokkal, így nem látogatható, de az ablakon belesve látszik, hogy valamikor nagyon szép lehetett. A házhoz még tartozik egy hatalmas park is, gyümölcsöskerttel.

Szintén május elején volt a Kentucky Derby, ami meglepő módon viszonylag sok embert lázba hoz - bár lehet, hogy csak Arlo, és a lakótársai szűkebb ismeretségi körében, és főleg, mert pl. tavaly is 'megünnepelték'. Mindenesetre készültünk, Arlo napokig tanulmányozta a 'versenyzőket', melyiknek milyen esély van, honnan indul, ki a zsoké, stb - nyilván a nyeremény reményében. A derby napjára a fiúk villásreggelit hirdettek hirdettek (kb. 1,5 kiló bacon-nel), amire páran el is jöttek, bár a többséggel a portlandi lóversenypályán találkoztunk. Sajnos az itteni versenypálya jelenleg nem üzemel, azaz élő versenyeket nem rendeznek, őket is elérte a válság - lehet viszont bármilyen más versenyre fogadni, sőt, azt hiszem nem csak lóversenyre. Maga a verseny 3 körül kezdődött, és a pályán meglepően sokan voltak: sokan komolyan gondolták a fogadást (kicsit hasonlóan a pesti lovihoz), a többség viszont a derby-hez illően kiöltözött, kalapos 'ifjúság' volt. Sajnos én sem lehettem kivétel, egy használtboltban találtunk egy kalapot (Arlonak is nagyon jól áll), meg vettem egy csudaszép (és nem túl előnyös) ruhát, és íme, a csoportkép:

Nyerni persze senki nem nyert semmit... :(


Ezzel a kis jószággal valamelyik nap találkoztam - a szomszéd kerítésén ülve rágcsált valamit:

A múlthétvégén pedig elmentünk egy városszéli parkba túrázni, a hely egyúttal egy madármentő központnak is helyet adott. Volt nálunk bagoly, többféle héja, pulykakeselyű, meg egy holló, amit háziállatként akartak tartani, mire rájöttek, hogy ahoz túl hangos és túl követelődző.Szóval ezek a madarak vagy valami baleset miatt röpképtelenek, vagy egyéb okok miatt nem lehet őket szabadon engedni.

Jah, meg Portland-re jellemzőek a foodcart-ok, azaz a lakókocsis kajáldák - kicsit mint a hamburgeres/lángossütő, vagy a kürtőskalácsos, de egy kicsit igényesebb kivitelben, meg főleg eszméletlen nagy választékban. Több helyen is vannak a városban ilyen mini-gyorséttermi csoportosulások, pl. a belvárosba is - sok irodista jár ilyen helyekre ebédelni. Lehet itt kapni a kínai, thai, etiópai, arab, görög, cseh, indiai, vega/vegán, palacsintás, olasztól kezdve gyakorlatilag mindenféle kaját, amit az ember el tud képzelni. Én már régebben kinéztem a cseh büfét, itt állítólag híresen jó gulyáslevest főznek - és ugyanaznap végre elmentünk kipróbálni. A mellett a másik fő fogás, amit kínálnak, az a magyar gombaleves - amit azóta többen kérdeztek tőlem, hogy valóban akkora hungarikum-e... Nekem nem rémlik, de lehet hogy én tévedek?!
Nah, de végül én halusky-t kértem (Zsófi, ha emlékszel, milyen jót ettünk a brno-i sörfőzdében, hmmmm..), ami a csehek sztrapacskája némi füstölt sonkával, meg savanyúkáposztával. Arlo Schnitzelwich-et, azaz rántotthúsos szendvicset kért, ajvárral, meg minden jóval. Persze itteni szokás szerint mindkettő giga adag volt (Arlo kapott negyedkiló rántott csirkemellet), de azért elfogyott ;)

Halusky

Schnitzelwich