De valóban, nagyon elhanyagoltam a blogot - elnézést az összes hű és hűtlen olvasótól (magamra vessek)... Íme hát egy összesítés az elmúlt év uccsó részéről: (aztán ígérem idén jobb leszek).. haha...
Szóval a csúszást előidéző első(dleges) ok az volt hogy októberben költözni kényszerültünk, a tulaj ugyanis indoklás nélkül kirakott minket 1 hónapos felmondással.. Az meg itt elég kevés ahhoz, hogy új kecót találjon az ember lánya. Nehezítette ugyanis a dolgot, hogy a társaság úgy döntött, h együtt kéne maradni - így 4 személyre plusz egy macskára kerestünk házat, miközben az albérlet árak finoman szólva is drasztikusan megugrottak az utóbbi pár hónaban. De nem akarom részletezni az egészet, de végül utolsó utáni pillanatban egy péntek délután bólintott rá az ingatlanos cég meg a tulaj, h nekünk adják ki az egyik kiszemelt házat (mert itt persze minden jelentkezésnél ki kell csengetni a 40-50 dollár per fő jelentkezési díjat, de a végén kínunkban már több helyre jelentkeztünk párhuzamosan, ami tekintve a dolog anyagi vonzatát általában nem jellemző)..
Szóval ebbe a házba legkorábban a következő szerdán költözhettünk - viszont vasárnappal vissza kellett adjuk a kipucolt régi ház kulcsait - ergo maradt egy pár napos rés a pajzson. Így esett, hogy kibéreltünk egy Uhaul (költöztetős) teherautót, amire minden cuccunkat felpakoltuk és 4 napig itt tároltunk az utolsó kiskanalat is, az egyik srác cégének a telephelyén.. Ennek a szolgáltatásnak számomra érdekes apektusa, hogy amíg otthon egy ilyen teherautó vezetéséhez minimum C-D-s jogsi kell, addig itt odaadják bármely utcáról beeső, papíron vezetni tudó mókuskának, hogy tessék, vidd ezt az 5 tonnás járgányt és randalírozz vele kedvedre a szűk mellékutcákban meg a szomszéd kertjében..Aztán lesz ami lesz...
Míg a többiek addig barátoknál laktak, mi meg Arlo bátyja (Jake) és a Hilton hűségpontjai jóvoltából a belvárosi Hilton 9. emeletén hesszeltünk valamely puccosabb lakosztályban - amihez mellesleg se reggeli, se semmi nem járt.. Az ásványvizet megittuk, de mint kiderült azt is felszámolták :D (és igen, otthagytuk a fürdőköpenyt meg a papucsot):
 |
| az ágyakat persze összetoltuk :) |
 |
| kilátás |
 |
| bár ezen a képen nem látszik, de a fürdőben táncolni lehetett volna, annyi hely volt |
A jelenlegi szobánk, itt már berendezve:
 |
| ágy |
 |
| a fotel - olvasósarok |
 |
| Add caption |
 |
| sok-sok könyvek, ja és igen - az egy ajtó a kertbe |
Ami még említésre méltó volna:
szintén októberben, még az egész költözéses mizéria előtt, voltak Arlo szülei látogatóban pár napra. Velük is kirándulgattunk, lementünk az óceánhoz, voltunk vízeséses túrán meg a lengyel fesztiválon..
 |
| focimeccsen - Portland a kevés városok egyike, ahol ismerik a sportot, és a helyi csapatnak , a Timbers-nek elég jó kis rajongótábora van |
 |
| ezt a vízesést... |
 |
| a patak halad tovább lefelé |
 |
| ... nézik a fiúk |
 |
| ennek alá is be lehetett menni - abba a hasadékba... |
 |
| ...itt ni |
Amúgy csabai lévén nagy szívfájdalmam a CSABAI (semiképpen sem gyulai :P) kolbász hiánya és eddig ami itt a legközelebb áll hozzá (értsd: fényévekre) az a polákok kielbasa-ja.. Ízre amúgy elég jó, csak ők nem használnak annyi paprikát így elég vérszegény az eredmény.. De legalább apa jóvoltából megvan a kolbászrecept, már csak a helyi piacon köllene a fagyasztott belet (szag után hamar megvan) beszerezni - ha volna itt olyan.. Mármint se bél, se piac.. csak a szupermárket. De visszatérve, itt megkóstoltuk a lengyel szerkesztésű töltött káposztát is, szintén egész ízletes, csak ők paradicsomszószban főzik - aminek nem látom létjogosultságát, de ez biztos ilyen kulturális különbség. A pirog viszont (én a sajtos-krumplis verziót ettem) isteni finom volt, azóta is tervezem az itthoni kísérleti jellegű reprodukciót.
Jahh, és főztem a szülőknek a ténylegest megközelítő csirkepaprikást, és azért is ubisalit gyártottam mellé, nem salátát.
Megjegyzem sajtreszelőn nokedlit szaggatni NEM élmény...
Mindezek mellett azért olyan nagy világmegváltó esemányek nem történtek. Én azzal tengettem napjaim, hogy az Arlo jóvoltából kapott tandíjmentességet felhasználva felvettem 2 órát az egyik helyi főiskolán: az egyik digitális fotózás volt, a másik pedig bútorfelújítás/kárpitozás. Én nagyon élveztem mindkettőt - a fotózáson nagyon jó fej tanár volt (egyrészt a stílusa, jó oktató plusz nem volt kérdés számára, hogy kölcsönadja a 2000 dolláros objektívjét csak úgy..), jó feladatokat kaptunk úgyhogy gyakorlatilag folyamatosan menni kellett új képeket csinálni, hogy ne maradjon le az ember. Azt hiszem sikerült belőle profitálni, meg születtek egészen jó képek - de azért még bőven van még mit tanulni...
A bútoros sztori meg valahogy mindig érdekelt, így úgy voltam vele, hogy miért ne (spanyolt itthon is tudnék tanulni - ha nem halogatnék mindent)... Egyébként annyira jónak tartom ezt a rendszert - ill. annyira hiányolom ezt otthon.. Van egy csomó olyan 1-2-3 szemeszteres (1 szemeszter itt 3 hónap) gyakorlati hasznú kurzus (pl. famegmunkálás, hegesztés, alapvető villanyszerelés, vízvezetékszerelés, parkettafelújítás stb..) amit otthon jól hasznosíthat az ember és amire szerintem otthon is sokan elmennének..Akinek említettem ezt a bútorosdit, majdnem mindenki jó ötletnek, érdekesnek tartotta, meg h kipróbálná.. Szerintem annyi érdeklődő lenne - nahh, de legalább találtam piaci rést, majd ha egyszer profi leszek. Visszatérve magára a kurzusra csak az alanyt (szék, fotel, karosszék, zsámoly) meg arávaló anyagot kell vinni, minden más eszközt biztosítanak. Én megintcsak az utcán találtam egy eléggé leharcolt kis zsámolyt - így ezen kezdtem dolgozni. Sajnos annyi eszem nem volt, hogy 'előtte' képet készítsek, de elég leromlott-lekoszlott állapotban volt.. És most íme, új pompájában ragyog :)És íme még néhány kép korábbról:
 |
| másik irányba nézve |
 Egy kilátódomb-emlékmű a város felett |
 |
 |
| szedd-magad áfonya még a bokron (hupikékék látogatása előtt) - ez még szeptember volt... |
Voltunk kosárlabdameccsen is: a helyi csapat a Trailblazers - asszem idén jól teljesítenek, de távol álljon tőlem, hogy további részletes elemzésbe bonyolódjak.. Megjegyzem, nekem a meccs egyik fénypontja az volt (egyem a gyermeteg lelkemet), amikor a felfújhatós autót mini-drónokkal (játékhelikopterekkel) körbevitték az aréna felett és vmi kuponokat szórtak róla a jónép közé:
És jut eszembe még - ez is az őszhöz kötődik:
többen kérdezték tőlünk szept vége - október elején, hogy voltunk-e már megnézni a fecskéket.. Én nem értettem, gondoltam felnézek, ott ülnek a zsinóron és csók - már nem kapok tőlük gyomorgörcsöt - elvégre suliba se kell már visszaülni nyáriszünet után.. DE nem: a város északnyugati részében van egy iskola, aminek az udvarán áll egy hatalmas kémény (olyan ipari gyárkémény), aholis a '80-as évek óta tömegestül szállnak meg a Vaux sarlósfecskék, mielőtt lerepülnének Közép-Amerikába telelni. Ez azt jelenti, hogy nem sokkal naplemente után elkezdenek keringeni a kémény szája felett, míg az egész egy fekete örvénnyé áll össze és szép lassan mindegyik talál magának helyet a kémény belsejében, ahogy a lenti ábrán is látszik.
De nem ám egy maroknyi, hanem naponta 4-5000 fecske is: http://audubonportland.org/local-birding/swiftwatch/count
Persze mivel ez Portland, ebből is esemény lett, sokan jönnek (több százan) ki az iskola udvarára piknikezni, beszélgetni, miközben nézik a madarakat. Hivatalosan is számolják őket, meg egy mini infópult is van. Néha előfordul dráma is - egy-egy ragadozómadár kihasználja a lehetőséget hogy a terített asztalon válogathasson. Ilyenkor a tömeg - mint a moziban - egyszerre hördül fel a madarak minden mozdulatára.
Itt egy jó kis jútyúb videó link: https://www.youtube.com/watch?v=uhNqso6VElE
No comments:
Post a Comment