Túl az Óperencián: Ahol a nap lement-e?

Ahogy az előző post végén is említettem, érkezésem után kb 1 héttel már el is hagytuk a várost nyugati irányban, az óceánpartig meg sem állva.. (na jó, de mert vettünk kenyeret az egyik útszéli kis pékségnél.. ezek amúgy alig ismerik a rendesen kisült, egészben megvásárolható kenyeret a pékségből, majdnem mindenhol csak csomagolt szeletelt kenyeret lehet kapni, igaz, abból is van extra minőség, na de akkor is.. Jó magyar ember maga akarná megszegni a kenyerét, nemde?!... )

Nahh, de mint említettem volt augusztus eleje-közepére aranyhalastul megkaptuk használatra a nevezett házat, amíg Noah és családja a keleti parton nagymamázott. A városka neve Depoe Bay, nevezetessége, hogy itt található a világ legkisebb kikötője (szerintem kb 8-10 csónak fér el benne), illetve, hogy a 'városközpont'-tal szemben levő öbölben sokszor pihengetnek a bálnák, így a lakosság egy részének a halászat mellet a turisták számára szervezett bálnamegfigyelések jelentik a fő bevételi forrást. A jónépet egyszerűen kiviszik valamilyen vízijárművön a nyílt vízre ceteket lesni.

A sziklától jobbra - az a kis izé a bálna orra

Amúgy a partról is látni őket, pontosabban a vízcsóvát, amit ugye kilégzéskor kilövellnek, mi is láttuk, sőt, az egyik nap egy kisebb jószág bekeveredett egy másik öbölbe, és talán az apály miatt kicsit ottragadt, nem tudom, mindenesetre vagy fél óráig néztük, ahogy egy szikla körül köröz és fel-felbukkan.

A bejárat

De visszatérve: a városka valóban nem nagy, de cserébe jó nagy területen fekszik, félig-meddig összenőve a szomszéd városokkal (kb. mint Új- és Szabadkígyós :D). A ház maga eszméletlen jó volt, nem a parton, hanem a 'főút' túloldalán fekszik, gyakorlatilag egy kisebb dombon, a hátsó kert pedig természetvédelmi terület határán fekszik - ergo egy komplett fenyőerdő terül el mögötte.

Az épület gyakorlatilag egy szintes, legalábbis ez az aktívan használt rész, illetve a dolgozó/gyerekek 'nappalija'/játszószoba felett van egy galéria, ami vendégszobaként funkcionál. Persze van egy hatalmas alagsor is, de az jelenleg még nincs kiépítve - gondolom amíg félig a banké a pecó, addig valószínűleg nem is lesz.. A tanárok itt sincsenek túlfizetve.


Konyha - étkező

Nappali

A konyha - nappali - étkező gyakorlatilag egyben van, a bejárattól jobbra van 2 háló és 2 fürdő (a szülők hálószobájához jár egy komplett fürdő, plusz a gyerekeknek is van egy, a folyosóról nyíló).

Csigalépcső a vendégszobához

A galérián, a vendégszobához is jár egy mini mosdó, de a legjobb rész a konyha mellett szerintem a hatalmas hátsó terasz. Mivel a ház a domboldalba épült, a bejárati ajtó a 'földszinten' van, de a nappali-konyhát átszelve és a teraszra kilépve az már lábakon áll, gyönyörű kilátással a környező hegyekre. Rengeteg madár él itt, úgyhogy van madáretető meg speciális magkeverék, amivel mindenféle jószágot ide lehet vonzani. Hihetetlenül kellemes úgy kávézgatni reggel, hogy mindenféle madárkák váltják egymást az etetőnél.. Meg tudnám szokni.. Jahh, és kolibrik is voltak - nekik sajna nem volt telepítve speciális etető, viszont a kertben levő virágokat előszeretettel támadták, úgy láttunk jópárat.

A terasz egy része - madáretetővel

Vendégágy


Kolibri

Blue jay - szerintem még fióka, annyira gyapjas

Szóval ez a kis kellemes ház lett a rezidenciánk erre a pár napra. Az időjárás persze elég változékony itt, nagyon függ az óceántól - ennek ellenére számomra elég meglepő volt, hogy mennyivel hűvösebb volt, mint Portlandben. Míg ott kínlódtunk napközben - az amúgy elég ritka - 34 foktól, itt legalább 10 fokkal hűvösebb volt. Este eléggé megörültem, hogy Arlo autójának csomagtartójában nyár közepén rejtélyes módon még egy télikabát is felbukkant. Bár 26 fok fölé nem ment a hőmérséklet a következő napokban sem, viszont kisütött a nap - így nekiindultunk kirándulni a part mentén.

Voltunk olyan partszakaszon, ahol már korábban is jártunk, ill. új helyeken is: az Agate Beach-en sokféle fosszíliát lehet találni, persze főleg megkövesedett kagylókat. Ezeket kiásni nem szabad, viszont az erodáló homok/löszfalból lepotyogó darabokat bárki hazaviheti. A másik, kincsvadászatra sarkalló dolog az achát , ami egyfajta ásvány (angolul 'agate' - innen kapta a nevét a hely) - állítólag főleg a téli időszakban lehet találni, gondolom amikor a rengeteg eső miatt a patakok csomó minden kimosnak a hegyekből.. Mi sajnos nem találtunk ilyesmit, csak megkövült kagylókat, dehát ez legalább egy jó indok, hogy mondjuk októberben megint lemenjünk.

Láttunk szép naplementét, amit azért nehezebb elcsípni, mint az ember hinné.. Általában felhős az ég, és főleg este gyűlnek fel a horizont felett, pont ahol a nap lemegy. Az apályos parton jót rohangáltunk - Arlo sárkányt is eregetett, először életében, amúgy meg akkora szél volt, hogy a fejünket is majdnem levitte.

Összesen csak 4 vagy 5 napot maradtunk, de ami még élmény volt, hogy véletlenül beleszaladtunk egy aukcióba. Sárkányeregetés után, vacsoralehetőség után kutatva bukkantunk rá - itt is elég népszerűek a kis mindenféle antik- és használt dolgokkal (könyvek, használati tárgyak, bútorok, hangszerek, üvegtárgyak, stb..) kereskedő kis boltok, és az egyik épp kiárulta az aktuális készletet, hogy legyen helyük a bejövő áruknak.. Hát ott aztán mindent árultak, a félig üres (vagy teli - kinek hogy, hehe) tisztítószeres flakonoktól kezdve a bőröndökön keresztül az antik bútorokig. Az aukciót vezető hapsi meg az a tipikus, pörgő nyelvű volt, mint amilyet a hasonló Discovery channel-es sorozatokban is látni :)

Végül még néhány kép: